Képek a bánya albumába

A képen látható szénválógató napszámosok a kosdi szénbánya meddőjén sorakoznak, főként nők és gyerekek. A gyerekek bányamunkáját ekkor már tiltották a törvények, de a felszíni munkában történő részvételük még lehetséges volt

A kosdi szén édesvizi mészkőrétegek közé települ, s ettől sok esetben csak kalapálással lehet elválasztani. Az édesvizi mészkő is jelzi az eocén időszaki szárazföldi képződési környezetet, a mocsárvilág és a tavait tápláló magas karbonáttartalmú források a tengerpart közelében helyezkedtek el. Ez látható abból, hogy a terület további sűllyedése már a sós tengervíz fokozott beáramlását eredményezte. Megszűnt a gazdag növényvilágú édesvizi mocsárvilág (a szénképződés alapja) és előbb alacsony sótartalmú tavak, zárt lagunák, majd a vízszint további emelkedésével sekélytengeri környezet alakult ki. Ahol (mint Tatabánya környékén) hosszabb ideig fennmaradt a tengerpart menti édesvizi mocsaras vidék, ott vastagabb széntelepes összlet jöhetett létre.

A szénválogatók ebből csak a munka súlyát érezhették. Feladatuk egyrészt a szén és a vele a felszínre érkező meddőkőzet elválasztása, másrészt a szén minőség és méret szerinti szétválogatása volt.

A szénválogatókat ábrázoló képet szintén Hártó Lászlótól kaptam, s ő küldte el a minap egy a fentivel azonos kép hátuljáról készült másolatot is. A hátsó oldal felirata :

Bányai emlék

ott dolgoztunk mint szén válogatók voltunk 1926 évben

Kosdon

A felirat a Nyári Sarolta családjánál lévő képen olvasható.

A bánya története iránti érdeklődés sokakban megtalálható. Számomra komoly bizonyítékok erre a felszínre kerülő újabb és újabb képek, iratok. Biber Kálmán képviselő úr is átadta nekem a nagyapja , Tótpál János bányában kapott munkajegyét.

Tótpál János neve eddíg nem szerepelt az általunk ismert bányászok listájában. A kép bal alsó részén látható aláírás pedig  Neuhauser pénztárosé.

Biber Kálmán a KosdMost honlapján közzétette az alábbi felhívást:

Kérek minden Kosdmost olvasót, akiknek tárgyi illetve egyéb emlékei vannak a Váczi Kőszénbánya Részvénytársaság Kosdi Kőszénbánya 1904-1931 közötti működésével kapcsolatosan -az idén lesz 80 éve, hogy bányakatasztófa történt-  azok értesítsenek az alábbi elérhetőségeken: 06-30-24-10-987 telefonszámon, valamint a kalmikosd@freemail.hu e-mail címen. Ez ügyben megbeszélés lesz 2011. március 24-én este 6 órakor a Kosdi Arany János Általános Iskolában (ez megtörtént - szerk.) Részemről az anyai nagyapám a bányába való belépéséről az eredeti munkakönyvét  (1921. november 12. keltezésű -mint csillés-) tudom felajánlani a rögtönzött kiállításra valamint egy karbiddal működő "fejlámpát" Tisztelettel kérek mindenkit, hogy a lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá a megemlékezéshez.

Köszönettel: Biber Kálmán képiselő

Tanúkövek újratöltve

A tavaszi napsütés nem hagyott nyugodni és a kutyánk kíséretében a Kosd feletti dombhátak felé vettem az irányt. Nem is tudom, hogy Léna (kutya) volt-e lelkesebb kereső, vagy én, de jelenthetem, újabb kövekkel és tanulságokkal lettem gazdagabb.

Kilátás a Cselőte-völgy felső részére, előttünk az alapkő.

Ez a bejegyzés a Cselőtepusztai Kulcsosháztól a bányáig tartó szakaszon történt keresés eredményeiről szól. A Kulcsosház közelében találhatók az eddig felfedezett legnagyobb méretű és távközű alapok. Ennek oka az, hogy az itteni szerkezet nem csak a tartóköteleket kellett, hogy hordozza, hanem a magas cselőtei partoldalon lefelé ereszkedő nyomvonal köztes oszlopa volt. Alakövének méretei 140 x 140 cm.

Az alapok mérete és távolsága összefügg azok magasságával. Önmagában az alap mérete csak arra utal, hogy nagyobb terhet kell stabilan rögzíteni, de az alapkövek távolságának növekedése már világosan jelzi az oszlop magasságát, mivel az enyhén összetartó támaszok, magasabb szerkezet esetén szélesebb alapközt kívánnak.

A bánya felé haladva a következő oszlop az Öreg Cselőte oldal fiatal fekete fenyvesében bújik meg. A rákövetkező alapot már nem találjuk eredeti helyén, mert a betontuskókat kiforgatták és kigörgették az út mellé, ahol egy fiatal juhar borítja föléjük ágait.

Ez a néhány betontuskó sajnos nem árulja el, hogy milyen lehetett valaha az elhelyezkedésük, pedig ez a csoport alkotta a sodronypálya egyik feszítő-állomásának alapját. A feszítőállomások csak magaslati ponton lehettek. A szénbánya és a váci vasút között két helyen volt ilyen, az egyik itt, az Öreg Cselőte tetején, a másik Vác határában. 

 

A következő alapcsoport viszont eredeti helyén, száraz gyomnövényzettel borítva található meg az egyik parcella közepén. Méreteiből (80 x 80 cm) is jól látható, hogy alacsonyabb oszlopot hordozhatott.

Kutyám kiváló egérfigyelő pozíciót vett fel az alapkő tetején, míg a háttérben a naszályi mészkőbánya látható.

A továbbiakban már olyan területen halad a sodronypálya nyomvonala, ahol a parcellákat (különösen a korábbi évtizedekben) intenzíven művelték. Ezért aztán a területhasználatot maximalizálni akaró gazdák - érthető módon - az alapkövek többségét kiforgatták, eltüntették, szétverték.

A kép az egyik megmaradt alapkő csoporttól néz észak-kelet, a bánya irányába. A berajzolt vonalak a sodronykötelek futásának vonalát imitálják, melyek persze nem a  talaj közelében voltak.

Utolsó képem az általam utolsóként megtalált alapkő maradványokat ábrázolja. Az Almaháton készült kép egy szétvert és elhordásra összepakolt törmelékhalmot mutat, mely abból ismerhető fel, hogy előtte még a földben gyökerező, de már csonk alapkő látható. 

A ma még a táj jellegzetes pontjaiként meglévő és a művelés jelen formáit kevéssé akadályozó alapkövek a település ipartörténeti emlékei. Jó lenne megőrizni a még megmaradt darabokat a falu történetében fontos szerepet játszó időszak tanúiként, s megóvni őket a mégoly pozitív, építő szándékok ez esetben romboló erejétől!

Rajta van a bányátok!

Hártó Péter fedezte fel egy aukciós oldalon azt a kosdi képek mozaikjából álló képeslapot, amin, mint írta: "Rajta van a bányátok!"

Ez a néhány szó valóban kifejezi azt a személyességet, amivel a bánya, egyre több, a témával kapcsolatba kerülő ember lelkében elfoglal egy csücsköt. Nyilván - bányához illően - valamelyik alsó, elmozdíthatatlan szegletet!

No, de lássuk a Hangya Szövetkezet lapját a huszas évekből!

Ahogy Kosd történetében gyökerezik, úgy jelenik meg a szimmetria a mozaikon. 2-2 kép a templomokról, balról a református, jobbról a katolikus, középen lent a trianoni emlékmű. A bal alsó sarokban a naszályi Sárkánylyuk-barlang, a jobb alsó képen a hegy tetején valaha állt háromszögelési pont, mely mellett, a kis képbe belóg az akkortájt épült Vörös Tihamér kilátó sarka is. A képeslap fő helyén található a bánya aknaépületéről készült fotó.

  

Az aknaépület jobb oldalából emelkedik ki az aknatorony, nagyjából 12 m méter magas szerkezete. Az aknatorony bal oldalán lefutó szerkezet rejti az időjárás viszontagságai elől a kötélemelő görgőt meghajtó szíjat, ami a gépházból fut fel a torony tetejéhez. Az épület bal oldali, merőleges tájolású részében található a gőzgép, s az épület mögött áll a 32 m magas kémény. Az épület részben faszerkezetű, de falai téglából állnak, tetejét kátránypapír borítja.

A bal oldali háttérben egy 2 család számára készült cserépfedésű bányászlakás egyik fele látható, mellette még egy másiknak is kell lennie. A gépház mögött emelkedő gőz egy hűtőtoronyból száll fel. Az aknaépülettől jobbra a széntároló fészer hosszú, faszerkezetű, cserépfedéses épülete kezdődik. Ettől méginkább jobbra lenne látható a szénválogató és a sodronypálya gépháza.

Néhány más dolog is leolvasható a képről. Az aknaépület előtt csillék állnak sorban, s a kép előtere felé is fut egy sínpár. Ez a sínpár egyrészt az egyik meddőhányóhoz (ahonnét a kép készült) és a balra található kovácsműhelyhez fut. A kép közepén látható kerített terület és szénabálákat védő tető arra utalhat, hogy a felszíni szállításhoz lovat is használhattak.

Még annyit érdemes megemlíteni, hogy nagyjából északkelet felé néz a kamera, balra emelkedik a Naszály és az akna mögött fut le jobbra a faluba vezető út.

Tanúkövek

Korábban is felmerült már bennem a néhai sodronypálya nyomvonalának bejárása, de bizony kellett egy kis tavaszias napsütés, ami előcsalogatott a barlangomból. Kislányommal tegnap nekivágtunk megnézni néhány, légifelvételek alapján ígéretesnek látszó helyet, a 2-es autóút és Cselőte-patak közti szakaszon. Hogy mit is kerestünk? A kötélpálya oszlopainak alapjait.

Oszlophelyek a Google Maps űrfelvételén, kékkel a pálya nyomvonala.

 Nem is írtam volna meg ezt a bejegyzést, ha nem találtunk volna valamit. Amit találtunk az viszont több volt, mint amire számítottam.

A tavaszi, rögös szántásban botladoztunk a főúttól Kosd felé, majdnem pontosan ÉK-i irányban. A régi oszlopok átlag 100 méterenként követték egymást, s így jól kivehető egy-egy oszlophely megléte, vagy hiánya. Számozásukat a váci állomástól indítottam, s mivel az első közel 2200 m-re van a kiindulási ponttól, ezért a XXII. számot kapta. Minden oszlop négy darab négyzet alaprajzú betonalapra épült. Az alapok változó, 90-120 cm-es oldal-hosszúságúak. Mivel az alapok négyszögének átlói majdnem pontosan É-D és K-Ny irányúak, ezért lehet északi (É), déli (D), keleti (K) és nyugati (Ny) kövekről beszélni. A négy alap által alkotott négyszög nyomvonalra merőleges oldala a hosszabb, az alapokkal együtt 6,35-6,9 m, míg a pályával párhuzamos éle 5,6-6,5 m.

Anélkül, hogy részletesen leírnám a keresés örömeit és élményét, mellékelek néhány képet a "leletekről".

A képeken is látható, hogy nem minden alap maradt meg, pl. a XXVI. és a XXVIII. oszlopok alapjai is elbontásra kerültek. A légifotók áttekintése után egy általánosító megállapítást is lehet tenni a sodronyoszlopok alapjainak fennmaradásáról. Alapkövek Vácott nem fedezhetők fel, míg Kosd területén szép számmal találhatók.

Vajon elegendő okot szolgáltat-e az, hogy Vác egykor kevéssé lakott, de mára részben sűrűn, részben lazábban beépített lakóterületévé vált a nyomvonal? Lehetséges, de találunk egy érdekes történeti indokot is!

A Váci Hírla 1924. május 28-i számában megjelent írás szerint:

A XXIII. oszlop keleti alapja.

"Mult számunkban megírtuk, hogy a kosdi kőszén elszállításához alakult drótkötélpálya részvénytársaságnak a kereskedelmi miniszter nem adta meg a kisajátítási jogot, hanem utasította, hogy békés megegyezés utján iparkodjék a tartó oszlopok elhelyezésére szükséges földterületet a gazdáktól megszerezni. A kosdi gazdák még e határozat előtt hat kilo búzáért örök áron eladták a drótkötélpályának szükséges terület négyszögölét, a váciak azonban makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy csak bérbe és nem örökbe adják földkük közepén kihasított néhány ölet."

A XXIV. oszlop nyugati alapja.

Ezek szerint a Sodronypálya Társaság a Vác külterületén levő oszlopok után évi bérleti díjat fizetett, sőt - mint a továbbiakban olvasható - még a légvezeték alatti terület után is.

"... a váciak minden átengedett négyszögöl földért  évi bér fejében 1,6 liter bor árát kapják, a légvezeték négyszögöléért pedig 6 decit mindaddig, míg a sodronykötélpálya fennáll."

A XXV. oszlop keleti alapja.

Ez nem jelentett mást, minthogy a bánya működésének beszüntetéséről szóló döntés után a tulajdonosoknak azonnali érdeke volt a sodronypálya bontása. Kosdon ugyanakkor csak azok az oszlop alapok kerültek felszámolásra, melyek területét a környező földtulajdonos meg-, vagy visszavásárolta. Az oszlopok területe sokáig külön ingatlanként lehetett bejegyezve.

A sodronypálya sztori folytatódik ...

Jön a víz, de honnan?

A kosdi bánya katasztrófája nem egyedi, több hazai mélyszinti bányatérséget is veszélyeztetett vízbetörés, így a Dunántúli-középhegység szén- és bauxitbányáinak egy részét (például Ajka és a Pilis környékén).

De miért alakul ki a vízbetörés veszélyes állapot?

Ezek a bányák, így a kosdi is karsztos területen találhatók. A karszt egyszerre jelent egy felszíni és mélységi formakincset és kőzettestet. A karsztosodási folyamat a levegő széndioxidjának esőcseppekben történő oldódásával kezdődik, melynek köszönhetően gyenge szénsav jön létre. Mindenképp olyan kőzetre van szükség, melynek anyaga a csapadékvíz szénsav tartalma hatására is képes oldódni. Erre leginkább a törésekkel, repedésekkel, rétegzettséggel átjárt mészkőtömegek alkalmasak. A beszivárgó víz a talaj szerves savaival is gazdagodik és képes tágítani a mészkő repedésrendszerét, mely akár barlangok kialakulásához is vezethet.

A víz útja először lefelé tart egészen addig, míg el nem éri a vízzel teljesen telített zónát. Ennek a zónának a felszínét nevezzük karsztvíz tükörnek, magasságát pedig karsztvízszintnek. A karsztvíz tükrének magassága attól függ, hogy a karsztból végül elfolyó víz milyen magasságban csapolódik le. A lecsapolás források, vagy elszivárgás útján történik. Mivel a folyamat nagyon lassú, a víz áramlási sebessége sokszor nem éri el az évi egy métert sem, ezért a felszínről történő utánpótlás helyén a karsztvízszint magasabban áll, mint a lecsapolódás helyéhez közeledve.

A karsztvízszint alatt lehetnek olyan kőzettestek, melyek vízzáróak, mint pl. az agyagok, márgák. Ezeket a víz körbefogja, belsejükbe nem hatol, csak töréseiken áramolhat át.

A Naszály-hegy tömegének nagy részét a karsztosodásra kiválóan alkalmas, triász időszaki dachsteini mészkő alkotja. A naszályi karszt kis területű, lecsapolódásának bázisa a Duna-völgy. A hegy belsejében a karsztvíztükör tengerszint feletti magassága átlag 130 m, ami évszakoktól, klímától függő ingadozásokat mutat.

A hegy központi tömegét alkotó mészkő, a csúcstól távolodva, vetőzónák mentén egyre lejjebb süllyedt. A vízvezetésre alkalmas kőzetek olyan mélyre kerültek, hogy az elvben lehetséges karsztvíztükör alatt találhatók. A felettük elhelyezkedő eocén időszaki agyagok, széntelepes képződmények, márgák nem jó vízvezetők, ezért a karsztvíz csak a törészónákon keresztül hatol beléjük. A bányászat a vízzáró kőzettömegben hoz létre olyan üregeket, amik a lehetséges karsztvízszint alatt helyezkednek el. Ha a művelés során elérnek egy vízjárta törészónát akkor azon keresztül - mint a közlekedő edények esetében - elkezd feltöltődni a bányaüreg. Kisebb vízvezető képességű repedéshálózatok esetében a befolyó víz elvezethető szivattyúzással.

1907-ben emberáldozat nélkül öntötte el a bányajáratokat a víz, valószínűleg egy tágabb törésrendszeren keresztül. 1931-ben lehet, hogy más történt. A leírások alapján olyan hevesen és nagy mennyiségben áramlott be a víz a bányába, ami arra utal, hogy egy nagy, vízzel telített üreg - lehet, hogy egy régi tárna - falát ütötték át.

Nemrégiben hallottam egy falusi legendát arról, hogy "vigyázni kell a bányával, mert a benne lévő víz a településre ömölhet"! Csak, hogy mindenki megnyugodjon, a bányában a víz magassága a karsztvíztükör lehetséges magasságán áll, ez pedig kb. 30 méterrel van mélyebben, mint a település legmélyebben lévő házai. Azt már csak további nyugtatónak írom le, hogy több száz méter vízzáró kőzettest is elválasztja a falutól a karsztvizet vezető rétegeket.

1952-ben a Borsodban található Szuhakálló bányájában történt vízbetörés. Akkor óriási akarattal és szerencsével megmentették 17 bányász életét, de sajnos hárman életüket vesztették. Fábri Zoltán erről forgatta 1954-ben "Életjel" című filmjét. Aki tud elérési utat a film beszerzéséhez kérem jelentkezzen!

Alkalmazottak 1921-31. között

Hártó László segítségével hozzájutottam ahhoz a névsorhoz, amit Jakus Lajos közölt rövid bányatörténeti írása (Jakus 1970) végén. Ő is kiemeli, hogy a névsor nem teljes, csak az általa fellelt dokumentumokon alapszik. Ha kíváncsi a névsorra akkor lapozzon a menüben található "Személyek" oldalra. Ha észrevétele, kiegészítése, vagy valamely személlyel kapcsolatos információja van, kérem keressen meg!

pzs.vac@gmail.com - Pataki Zsolt

Hártó János aknász

Hártó János (1904-1990)

Hártó János aknász 1930-ból, a kosdi aknaajtóból néz ránk. Áll a kép közepén, tartásában büszkeség, mögötte az akna, amit nap mint nap százszor nyit és zár, csillét gurít, terhet cipel. Keze szénporos, dehát ez nem irodai munka.

Nagy öröm ért! Megkeresett az első önkéntes érdeklődő, aki a kutatást értékes információkkal tudja segíteni. Hártó László, az egykori aknász fia, aki eljuttatott hozzám két családi képet is. Az előbb leírtat és egy másikat, amelyiken apja a háttérben, az aknarács előtt áll, előtte, körülötte a bánya vezetése, irodistái és más bányászok. Az arcokat nem tudjuk teljes bizonyossággal a nevekhez kötni, így csak felsorolom, hogy az adott időszakban kik alkották az üzem vezetését:

• Brössler Ernő igazgató, kereskedelmi képviselő,
• az irodakisasszony,
• 1929-ben távozott Országh János bányamérnök akit Schwetz József követett a státuszban,
• valamint Neuhaus pénztáros.

Ha bárkinek tudomása van a képen látható személyek azonosságáról, kérem jelentkezzen!

Új fuvarosok: Váczi Sodronypálya Rt.

Hihetnénk, a bányánál is kevesebb nyoma maradt a szén szállítására létesült sodronypályának. Pedig vannak információk, csak nyomozni kell! 

Már a korábban említett, 1900-as Lehoczky-féle tervezet is számba vette a szállítási lehetőségeket a váci vasútállomásig. Egy szénvasúti pálya építését nem tekintette reálisnak, a sodronypályát  nem említette, s így a közúti fuvarozást  maradt figyelembe vehető a kereskedelmi árak becslése során. A kosdi szén mázsánkénti, vasútállomási ára a következő tételekből adódott össze:

• közvetlen termelési költségek  0.30 korona
• fizetendő terrágium a Püspökségnek  0.04 korona
• szállítási költség Kosd-Vác 0.36 korona
• tiszta nyereség 0.90 korona
• összesen : 1.60 korona / mázsa

A pálya építése idejére a Váci Hírlap ellentmondásos adatokat közöl a szén fuvarozási díjairól. Előbb 2300-3000 (január 6.), majd 6000 koronában (május 25.) adja meg a szekeresek mázsánkénti díját. Talán utóbbi tűnik reálisnak annak fényében, hogy a bányában átvett szén ára 1923. végén közel 6400 korona volt, s a májusi írás a sodronypálya beindulása esetére a szállítási költség 4800 koronára csökkenéséről ír. Mindenesetre a kosdi és váci fuvarosok jelentős bevételi forrásuktól estek el, hiszen az előző évek a termelés jelentős felfutását eredményezték.

A bánya és a sodronypálya a 20-as évek végén

A huszas évek elején, a bánya modernizálása és termelésének növelése során merült fel a sodronypálya létesítésének szándéka. Mivel a vasútig történő szállítás költsége nagyjából megegyezett a közvetlen termelési költségekkel, ezért megfelelően nagy anyagmennyiség mellett már nyereséges vállalkozást lehetett erre építeni. A bánya maga nem termelt annyi hasznot, amiből fel lehetett volna építeni a sodronypályát, így egy önálló részvénytársaság jött létre a pálya építésére és üzemeltetésére. 

"Alaptőkéje 10 millió K, mely 10 000 db. 1000 K. n. é. részvényre oszlik. Az igazgatóság tagjai: Block Henry, dr. Gárdonyi Pál, de Grailly János, Kotányi Zsigmond, Soisi Xavér, Nathanson Thadée, dr. Oberschall Viktor, Tószegi Richárd és dr. Tószeghi István." Írja a Váci Hírlap 1924. február 10-i száma, majd ezzel folytatja: "Ebből látható, hogy a kik abban reménykedtek, hogy a kosdi szén olcsóbb lesz ha a drótpálya elkészül, csalódtak. Csak a fuvarosok változnak: Eddig váci és kosdi kisgazdák szállitottak, most nagyságos és méltóságos urak részvénytársaság cím alatt."

A nagyságos urak között néhány akkoriban közismert nevet is találunk.

• Algyői Kotányi Zsigmond a Magyar Királyi Államvasutak igazgatója és helyettes elnöke
• Oberschall Viktor főfelügyelő, az állami szénbányák központi igazgatóságának főnökhelyettese
• Tószegi (Freund) Richárd sör- és élelmiszergyáros, bankár

Láthatóan gondosan ügyeltek az igazgatótanács tagjainak megválogatása során, hogy megfelelő pozíciójú emberek segíthessék a vállalkozás termelési és szállítási kapcsolatait. Ugyanakkor a francia tulajdonosok képviseletére is voltak személyek a tanácsban.

A tervezett pálya nyílegyenesen kötötte össze a szénbányát a váci vasútállomással. Hossza 5435 m volt és 56 oszlop tartotta. Az építmény technikai jellemzőire és az építés során történt tanulságos eseményekre később még visszatérek.

"Loucheur az út"

Louis Loucheur - aki, mint korábban már leíratott, a kosdi bányatársaság tulajdonosi tanácsát vezette - nem "kispályás" szereplője volt az európai politikának. Szerepe és tevékenységének megértése lassan fejthető meg, s egymásnak ellentmondónak látszó részletek alakítják a képet. Most három magyar vonatkozású idézettel szeretném bővíteni a palettát.

Az első Haraszti Sándor 1929 októberi cikke az erősen balos beállítottságú Korunk-ban:

"Briand messiás-programja: Páneurópa mögött Loucheur áll, a francia nagyipar. Ennek a nagyiparnak, amely már döntött határokat (a német-francia-lengyel vas és acélkartell) igen kellemetlen az a sok határ, amit a piacok elé vonnak a kisebb országok Európában. S szabad utat akar, bebocsájtást, — szabadversenyt az egész kontinensen. A páneurópás jólét-program csupán csalétek, a tömegek léprecsalása, amelyek könnyen tévesztik össze Páneurópát a boldogság országával. Ami a lényeg, azt eltakarják a színes Briand-frázisok: a lényeg a francia nagyipar piacszerzése. ... Páneurópa az első állomás efelé. S Briand az apostol, aki vezet. Loucheur meg az út: a kapitalizmus útja."

Loucheur 1926 márciusában (Bundesarchiv)

A Páneurópai eszme az első világháború utáni Európa utópikus egyesülési álma volt, sok hit, sok beszéd és érdek. Előtanulmány napjainkhoz. Mindenki megtalálhatta benne a saját koncepcióját és prekoncepcióját.

Aztán 1925. szeptember 22-én a Budapesti Rendőr Főkapitányság letartóztatta az illegalitásban lévő kommunista mozgalom újjászervezésére nem sokkal korábban Magyarországra érkezett Rákosi Mátyást. Seres Attila doktori disszertációjából tudhatjuk, hogy a statáriális eljárás alá vont kommunista vezető érdekében a szovjet külügy is lépéseket tett. Egy októberi politbüró jegyzőkönyv utal arra, hogy a párizsi szovjet követség Loucheur befolyását is segítségül kérte Rákosi megmentése érdekében:

„Olyan híreket kaptunk, hogy Loucheur befolyásolhatta volna Horthyt Rákosi és társai életének megmentése érdekében." 

Ez aztán megjelenik a magyar nagykövet jelentésében is, miszerint a francia politikus végezetül leszögezte: „életfogytiglani fegyházat vagy halálos ítélet kegyelmi megváltoztatását nem bánnák, csak a kivégzést perhorreszkálják."

Ebből is látszik, hogy a kapitalizmus útjai kifürkészhetetlenek...

Végül a Zalai Közlöny 1930. április 1-i cikke a világháborús területcserék következtében károsodott földtulajdonosok (főként magyarok) jóvátételezéséről folyó tárgyalásokról:

"Bethlen István gróf miniszterelnök napok óta megbeszéléseket folytat a különböző államok képviselőivel. Diplomáciai körök magyar szempontból kedvezőnek ítélik, hogy Loucheur vezeti továbbra is a tárgyalásokat, mert a hágai keleti tárgyalásokon mindvégig ő elnökölt, teljesen ismeri az anyagot és a hágai megegyezés minden részletéről tájékozva van."

A múlt csak foltokban látszik, bár igazából a jelen is... Louis Loucheur életének mozaikjai is hozzátesznek tán valamit ahhoz a megértési folyamathoz, ami egy kis bánya nagy történetét próbálja összerakni.

Az iskola fűtése

Nemrég jutottam hozzá Szomszéd András Kosd című könyvéhez. Természetesen első dolgom az volt, hogy a település és a szénbánya kapcsolatait keressem. Az egyik fejezet a római katolikus iskolaszék működésének dokumentumait idézi, s egy 1924. novemberi jegyzőkönyvet idéz:

"az elnök előterjeszti az iskola fűtését, mint fontos dolgot, s kéri az iskolaszéket, hozzon érdemleges határozatot a fűtőanyag beszerzésére vonatkozólag, hogy fát hozzon minden tanuló vagy vegyen fát az iskolaszék a hitközség terhére. Az iskolaszék elhatározza, hogy a meglevő fát felvágatja, és kér a bányától szenet a fűtésre, amennyiben nem kap, úgy fát fog venni."

Ebben az évben 129.932 mázsa szenet termelt a bánya, ami közel harmadával kevesebb volt az előző évinél, s Jakus szerint ettől az évtől folyamatosan veszteséges volt működése. Ugyan alig több, mint egy hónapja indult el a váci állomásra vezető, szénszállító sodronypálya működése, de ez alig csökkentette a szállítási költségeket. Az iskolaszéki jegyzőkönyv feltételes módja tehát jelezheti a viszony nem túlzott melegségét, de utalhat a bánya gyenge anyagi helyzetére is.

A jegyzőkönyvek egyébként érdekes történetet mesélnek el Banoss Gyula kántortanító viszályáról a gyülekezettel, elcsapásáról, majd visszahelyezéséről. Banoss a jegyzőkönyvek tanúsága szerint egy alkalommal a gyónásról adomázott a jelenlévő reformátusoknak, mely miatt a gyűlekezet mélyen megsértődött és elcsapatta. Banosst az egyházmegyei főhatóság helyezte vissza állásába, de 1921-ben elhunyt. Az iratok Banoss tevékenységét az 1891/92-es tanévig vezetik vissza, s bár 1909-ben tüdőbeteg lett, de később felgyógyult, s a világháborúban többször is megsebesült.

A múlt héten kint jártam a kosdi temetőben. Nem emlékeztem a névre, véletlenül akadtam a sírkeresztre. Két Banoss Gyula neve szerepelt rajta, összetéveszthetetlenül. Az apa tüdőbetegségébe halhatott bele 1912-ben, s a sebesüléseket szerző honvédtiszt fia volt a helyére lépő kántortanító, ki a gyülekezettel összeveszett, s fiatalon távozott. A jegyzőkönyvekben már összemosódott a két név.

Idősebb és ifjabb Banoss Gyula katolikus kántortanítók közös sírkeresztje a kosdi temetőben

Anna-akna / Anna-schacht

Aknavázlat a kutatási és termelési jogról szóló közleményben

Lehocky Dezső tervei 1900-ban készültek az akna építésére. Ekkor egy 4,1 m x 1,6 m keresztszelvényű aknát terveztek amit az aknaácsolat keresztgerendázata 4 szakaszra osztott. A 0,5 m széles géposztály tartalmazta volna a víz, áram és légvezetékeket. Mellette 2 db 1-1 m széles osztályban zajlott volna a szállítás és a maradék 0,8-es járóosztály állt rendelkezésre a létrák elhelyezésére. Ez a szükséges minimális méret, aminél nem valószínű, hogy nagyobb méretekkel épült meg később. Ennél nagyobb termelési kapacitással rendelkező bányaüzemek esetében  is hasonló struktúrában, csak valamival nagyobb belméretekkel készültek az aknák (pl. a Károly-akna Salgótarján mellett 1890-ben 5 x 2 m keresztszelvénnyel, Andreics János - 1894). Jóval nagyobb széntelepekre épültek csak iker aknás megoldások. Külön légakna létesítése csak a vágatok hosszabbodásával merült fel. E témára később még visszatérek.

Az akna mélyítésére 540 munkanapot terveztek, napi két 12 órás műszakkal. Ez a 135 m-es mélységgel számolva 4 munkanaponta jelentett 1-1 m előrehaladást (6,56 nm alapterületen). Ismét összehasonlítva a Károly-aknával, ott 10 nm alapterületen havonta 10-18 m (1,5-2,5 nap/m) haladást tudtak elérni. Ott három 8 órás műszakban váltotta egymást 4-4 vájár, akiket egy kinti ácsolást előkészítő csapat támogatott. Itt valószínűleg kevesebb ember dolgozott hosszabb szakmányban, s ezért lassabban.

A munkamennyiségben történő kizsarolást növelte a kereset alacsony volta is. Károly-tárónál köbméterenként 2,5-5 forintot kaptak a munkások, míg Kosdon a terv 1,6 koronáról, azaz 0,8 forintról szólt. Kis bánya, kis pénz?

Az aknaépület követte a kor szokásos elrendezését. Az 1914-es bányatérképen szereplő alaprajz alakjában és méretében is eltér az 1931-es rajztól. Előző 27x12,5 m, utóbbi 33x18m alapterületű. Az 1931-es leltár szerint az épület favázas tégla és tégla, kátránypapírral fedve. 

 A jobb oldali, 1931-es rajzon látható épületek:

14 - kémény

15 - vízmedence, hűtőtorony

16 - raktár

18 - aknaház

20 - szénfészer

21 - munkásmelegedő

A Károly-akna aknaházának rajzai 1890-ből. Az aknaház hossza 45,5m, szélessége 13,5m        (Bányászati és Kohászati Lapok, 1894)

Az épület ÉÉNy-DDK tengelyű, a fővágat irányába esik, s erre merőleges kellett, hogy legyen az akna alaprajzának hosszabb tengelye. Az aknanyílás az épület déli harmadában volt, fölötte a 8-10 magas aknatorony állt. Az épület közepén volt a szállítórendszert mozgató gép, a hátsó részében a munkavégzéshez szükséges gőzt termelő kazánház. Az aknaház É-i fala mögé épült a kémény.

Kistermelő bánya

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Az új esztendőről, illetve a múlt év zárásáról az jutott eszembe, hogy érdemes lenne áttekintést készíteni arról, hogy mennyit is termelt a kosdi szénbánya és ez mit jelentett a kor magyar bányászatában. Ezért egy grafikont készítettem a dr. Vitális István által (1933) közölt termelési adatok felhasználásával.

A grafikonon is jól azonosítható szakaszokra lehet bontani a bánya történetét:

1. A bánya megnyitásától (1904. április 1.) az 1907. június 20-i vízbetörésig tartó szakasz, mindössze 6 ezer tonna szén kitermelésével.
2. Az 1911. augusztus 1-ig tartó leállás időszaka, mely az elöntött szint felett történő művelés előkészítését is magában foglalja.
3. Az újraindulást követő, háború előtti időszak az új művelési szinteken és területeken folyó műveletekkel, csak 7,6 ezer tonna szén kitermelésével. Jakus Lajos (1971) szerint ekkor átvette a bánya művelését a Freund és Fia cég.
4. A háború alatt a francia tulajdonosok nem tudták irányítani a bányát, ezért a művelés leállt, illetve Jakus szerint műszaki akadályok is felléptek.
5. Nádas Zoltán, pesti vállalkozó vette bérbe és indíttatta be a bányát 1917. június 1-től, s vezette 1921. végéig, összesen kb. 30 ezer tonna szén kitermelésével.
6. A francia tulajdonosok tőle perrel vették vissza a bánya művelését és az 1928-as, hosszabb, hatósági leállítás kivételével folyamatosan üzemeltették 1931. szeptember 28-ig, mintegy 160-170 ezer tonna szén kinyerésével.

A bányaművelés teljes ideje alatt felszínre hozott szén mennyisége Vitális szerint 211,5 ezer tonna volt. A békeszerződések nem csak az ország területi csökkenésével, hanem fontos nyersanyag források kiesésével is jártak. Az utolsó békeév (1913) széntermelése 10,4 millió tonna volt, mely a háborút és a zavaros 19-es évet követő 1920-ra 5 millió tonnára csökkent. Erről a szintről kellett fellendíteni a szénbányászatot. Az 1923-as évre már viszonylag konszolidált helyzet alakult ki, a szénkitermelés 7,7 millió tonnára nőtt, főként a pécsi, a borsodi és a tatai szénmezők termelésbővülésének köszönhetően (Zsigmondy Árpád, 1924.).

Ekkor Kosd szénbányáját az országos statisztika már a 13 ezer tonnás termelést meghaladó "kisbányák" között tartotta számon és nem "törpe bányaként", mint a korábbi években. Ez a  19 ezer tonnás teljesítmény eltörpült az évente több százezer tonnát termelő nagy aknák mellett.

1923 végén a kosdi szén ára a bányában átvéve 6359 korona volt, ami alacsonyabb az országban egyik legolcsóbb borsodi szén áránál is (6700-6800 korona). Ehhez azonban még jókora szállítási költségek is társultak, csak a Vácra történő kocsis fuvarozás költsége elérte a mázsánkénti 6000 koronát! Az ennyire kis méretű bányaüzemek a termelési költségek lehető legalacsonyabb szinten tartásával, akár a gépesítés, a biztonság igényeinek háttérbe szorításával igyekeztek versenyképesek maradni.
Ez volt az utolsó éve a bányának amikor még hasznot tudott kimutatni (Váci Hírlap, 1923.12.23., 37. évf. 52. sz. 5. old.), a következő évek rendre ráfizetéssel zártak (Jakus Lajos, 1971.)

Ismételten meg kell jegyezni, hogy a kosdi szén minősége igen jó volt!

Bányászokról és bérekről

Salgótarjáni bányászok (régi képeslap)

"Nem kis feladatot ró a bányamérnökre a munkásság bányásszá nevelése. Mert nálunk munkástörzsről szó sincs. Mi nem gyermekkorától neveljük a nemzedéket bányásszá, hanem az eke mellől visszük a mélységbe. Bányászatunk vándorbányászat; egy-egy községben, egy-egy vidéken csak egy-két évtizeden át folyik. Munkásaink többségét a környék földmíves népe szolgáltatja, ki ha készen van a mezei munkával, beáll bányásznak. Ha a bányászat egy vidéken megszűnt, az a műkedvelő bányász nem vándorol tovább az aknával, mert annak egy kis háza, földje van otthon; tehát az új területen új munkásanyag nevelése vár az üzemvezetőre." - olvasható Gerő Nándor salgótarjáni bányaigazgatónak a Bányászati és Kohászati lapban 1910. november végén megjelent társulati előadása szövegében. Pedig Salgótarján és környéke az 1900-as évek fordulóján már több évtizedes bányászati múlttal rendelkezett, és jóval nagyobb távlatokkal, mint amit Kosd környékén remélni lehetett.

 

De mennyire összecsengenek a fenti sorok a Váci Hírlap 1931. október 4-i beszámolójával is:

"A bányamunkások egy része nem dolgozik egész évben lent a bányában. Hacsak mód van rá, elkerülik. Így van ez Kosdon is. Tavasszal, amikor a mezei munkák megkezdődnek, mindegyik igyekszik mezei munkába állni, s itt dolgoznak késő őszig. Ilyenkor, amikor már többen kezdenek bányamunkára jelentkezni, mindenki otthagyja a mezei munkát, s igyekszik munkát kapni a bányában, nehogy télre kereset nélkül maradjon."

1 osztrák császári korona
(wikipedia.hu)

A Lehoczky Dezső által 1900. októberében szerzett szénkutatási jogokat taglaló közlemény egyik melléklete szerint 1 mázsa szén kitermelésének fajlagos költsége 0,30 Korona (K), melyből 0,09 K-t tesznek ki a felszínre hozatal bérköltségei. Ugyanekkor a kitermelés, a bérlet (0,04 K a Püspökségnek fizetendő terrágium) és a váci vasútállomásig történő szállítás összes becsült költsége 0,70 K, míg a váci állomáson elérhető eladási ár 1,6 K volt.

1909-ben egy nógrádi bányász átlag 12 mázsa szenet hozott a felszínre műszakonként. A kosdi aknát alacsonyabb átlaghozamra tervezték már a kezdeteken, ugyanakkor hosszabb munkaidővel számolhattak, mint 1907. után, a 8 órás műszak bevezetésével. Így műszakonként reálisnak tűnő feltételezés, hogy 1-1,5 K tervezett bérköltséget kalkuláltak a koncesszió kiadásakor.

Ugyanezen évben a statisztikai összesítés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén az átlagos, ellátás nélküli, férfi napszám költségét nyáron 208, míg télen 108 fillérre teszi. Tehát nem véletlen, hogy a bányamunkások a veszélyes földalatti munka helyett, ha csak lehetett inkább a mezőgazdasági napszámot választották. Mindezt tovább terhelték a bánya rendszeresen visszatérő fizetési gondjai is.

"A munkásbérkifizetés örökösen üzemi rázkódtatással járt és sokszor csak a munkások agressiv fellépésére került kifizetésre, a terminus után jó néhány hét múlva." -írta Országh János elbocsátott kosdi bányamérnök a püspöki jószágkormányzónak 1931. elején írt levelében.