A tavaszi napsütés nem hagyott nyugodni és a kutyánk kíséretében a Kosd feletti dombhátak felé vettem az irányt. Nem is tudom, hogy Léna (kutya) volt-e lelkesebb kereső, vagy én, de jelenthetem, újabb kövekkel és tanulságokkal lettem gazdagabb.
 |
| Kilátás a Cselőte-völgy felső részére, előttünk az alapkő. |
Ez a bejegyzés a Cselőtepusztai Kulcsosháztól a bányáig tartó szakaszon történt keresés eredményeiről szól. A Kulcsosház közelében találhatók az eddig felfedezett legnagyobb méretű és távközű alapok. Ennek oka az, hogy az itteni szerkezet nem csak a tartóköteleket kellett, hogy hordozza, hanem a magas cselőtei partoldalon lefelé ereszkedő nyomvonal köztes oszlopa volt. Alakövének méretei 140 x 140 cm.
Az alapok mérete és távolsága összefügg azok magasságával. Önmagában az alap mérete csak arra utal, hogy nagyobb terhet kell stabilan rögzíteni, de az alapkövek távolságának növekedése már világosan jelzi az oszlop magasságát, mivel az enyhén összetartó támaszok, magasabb szerkezet esetén szélesebb alapközt kívánnak.
A bánya felé haladva a következő oszlop az Öreg Cselőte oldal fiatal fekete fenyvesében bújik meg. A rákövetkező alapot már nem találjuk eredeti helyén, mert a betontuskókat kiforgatták és kigörgették az út mellé, ahol egy fiatal juhar borítja föléjük ágait.
Ez a néhány betontuskó sajnos nem árulja el, hogy milyen lehetett valaha az elhelyezkedésük, pedig ez a csoport alkotta a sodronypálya egyik feszítő-állomásának alapját. A feszítőállomások csak magaslati ponton lehettek. A szénbánya és a váci vasút között két helyen volt ilyen, az egyik itt, az Öreg Cselőte tetején, a másik Vác határában.
A következő alapcsoport viszont eredeti helyén, száraz gyomnövényzettel borítva található meg az egyik parcella közepén. Méreteiből (80 x 80 cm) is jól látható, hogy alacsonyabb oszlopot hordozhatott.
Kutyám kiváló egérfigyelő pozíciót vett fel az alapkő tetején, míg a háttérben a naszályi mészkőbánya látható.
A továbbiakban már olyan területen halad a sodronypálya nyomvonala, ahol a parcellákat (különösen a korábbi évtizedekben) intenzíven művelték. Ezért aztán a területhasználatot maximalizálni akaró gazdák - érthető módon - az alapkövek többségét kiforgatták, eltüntették, szétverték.
A kép az egyik megmaradt alapkő csoporttól néz észak-kelet, a bánya irányába. A berajzolt vonalak a sodronykötelek futásának vonalát imitálják, melyek persze nem a talaj közelében voltak.
Utolsó képem az általam utolsóként megtalált alapkő maradványokat ábrázolja. Az Almaháton készült kép egy szétvert és elhordásra összepakolt törmelékhalmot mutat, mely abból ismerhető fel, hogy előtte még a földben gyökerező, de már csonk alapkő látható.
A ma még a táj jellegzetes pontjaiként meglévő és a művelés jelen formáit kevéssé akadályozó alapkövek a település ipartörténeti emlékei. Jó lenne megőrizni a még megmaradt darabokat a falu történetében fontos szerepet játszó időszak tanúiként, s megóvni őket a mégoly pozitív, építő szándékok ez esetben romboló erejétől!
