De miért alakul ki a vízbetörés veszélyes állapot?
Ezek a bányák, így a kosdi is karsztos területen találhatók. A karszt egyszerre jelent egy felszíni és mélységi formakincset és kőzettestet. A karsztosodási folyamat a levegő széndioxidjának esőcseppekben történő oldódásával kezdődik, melynek köszönhetően gyenge szénsav jön létre. Mindenképp olyan kőzetre van szükség, melynek anyaga a csapadékvíz szénsav tartalma hatására is képes oldódni. Erre leginkább a törésekkel, repedésekkel, rétegzettséggel átjárt mészkőtömegek alkalmasak. A beszivárgó víz a talaj szerves savaival is gazdagodik és képes tágítani a mészkő repedésrendszerét, mely akár barlangok kialakulásához is vezethet.
A víz útja először lefelé tart egészen addig, míg el nem éri a vízzel teljesen telített zónát. Ennek a zónának a felszínét nevezzük karsztvíz tükörnek, magasságát pedig karsztvízszintnek. A karsztvíz tükrének magassága attól függ, hogy a karsztból végül elfolyó víz milyen magasságban csapolódik le. A lecsapolás források, vagy elszivárgás útján történik. Mivel a folyamat nagyon lassú, a víz áramlási sebessége sokszor nem éri el az évi egy métert sem, ezért a felszínről történő utánpótlás helyén a karsztvízszint magasabban áll, mint a lecsapolódás helyéhez közeledve.
A karsztvízszint alatt lehetnek olyan kőzettestek, melyek vízzáróak, mint pl. az agyagok, márgák. Ezeket a víz körbefogja, belsejükbe nem hatol, csak töréseiken áramolhat át.
A Naszály-hegy tömegének nagy részét a karsztosodásra kiválóan alkalmas, triász időszaki dachsteini mészkő alkotja. A naszályi karszt kis területű, lecsapolódásának bázisa a Duna-völgy. A hegy belsejében a karsztvíztükör tengerszint feletti magassága átlag 130 m, ami évszakoktól, klímától függő ingadozásokat mutat.
A hegy központi tömegét alkotó mészkő, a csúcstól távolodva, vetőzónák mentén egyre lejjebb süllyedt. A vízvezetésre alkalmas kőzetek olyan mélyre kerültek, hogy az elvben lehetséges karsztvíztükör alatt találhatók. A felettük elhelyezkedő eocén időszaki agyagok, széntelepes képződmények, márgák nem jó vízvezetők, ezért a karsztvíz csak a törészónákon keresztül hatol beléjük. A bányászat a vízzáró kőzettömegben hoz létre olyan üregeket, amik a lehetséges karsztvízszint alatt helyezkednek el. Ha a művelés során elérnek egy vízjárta törészónát akkor azon keresztül - mint a közlekedő edények esetében - elkezd feltöltődni a bányaüreg. Kisebb vízvezető képességű repedéshálózatok esetében a befolyó víz elvezethető szivattyúzással.
1907-ben emberáldozat nélkül öntötte el a bányajáratokat a víz, valószínűleg egy tágabb törésrendszeren keresztül. 1931-ben lehet, hogy más történt. A leírások alapján olyan hevesen és nagy mennyiségben áramlott be a víz a bányába, ami arra utal, hogy egy nagy, vízzel telített üreg - lehet, hogy egy régi tárna - falát ütötték át.
Nemrégiben hallottam egy falusi legendát arról, hogy "vigyázni kell a bányával, mert a benne lévő víz a településre ömölhet"! Csak, hogy mindenki megnyugodjon, a bányában a víz magassága a karsztvíztükör lehetséges magasságán áll, ez pedig kb. 30 méterrel van mélyebben, mint a település legmélyebben lévő házai. Azt már csak további nyugtatónak írom le, hogy több száz méter vízzáró kőzettest is elválasztja a falutól a karsztvizet vezető rétegeket.
1952-ben a Borsodban található Szuhakálló bányájában történt vízbetörés. Akkor óriási akarattal és szerencsével megmentették 17 bányász életét, de sajnos hárman életüket vesztették. Fábri Zoltán erről forgatta 1954-ben "Életjel" című filmjét. Aki tud elérési utat a film beszerzéséhez kérem jelentkezzen!
