Pillanatkép világháború előtt

Vizer Vilmos

Hol tartott a kosdi szénbánya 1914 nyarán, egy hónappal a Ferencz Ferdinánd elleni merénylet előtt? A kosdi szénbánya 1907-es, emberi áldozatot nem követelő vízbetörése után évek teltek el a művelés újraindulásáig. A bánya továbbélését biztosító megoldás eredményeiről adott képet Vizer Vilmos 1914. május 12-i látogatásáról 30-án keltezett jelentése.

A kor bányatársaságai folyamatosan követték egymás tevékenységét, a már említett Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. mellett a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. is készíttetett jelentéseket. Ez utóbbi bányászati igazgatója volt 1914-ben Vizer Vilmos, akinek köszönhetően fennmaradt számos, egyébként feledésre ítélt részlete a kosdi szénbánya működésének.

A jelentés részletesen taglalja az egyes bányamezők helyzetét és a művelés lehetőségeit. Az írás alapján a következő kép alakítható ki:

A kosdi bányamező centruma 1914 májusában

A bal oldali térképrészlet alján található az aknaépület, illetve az akna, melyből a térképrészlet alsó és középső részén, az "F" betűvel jelzett mezőben rövidebb bányavágatok indulnak. Ezek a vágatok kerültek elöntésre az 1907-es vízbetörés során. Mivel víztelenítésük nem volt gazdaságosan kivitelezhető, ezért olyan módját kellett találni a bányászkodásnak, ami a közvetlen vízveszélyt jelentősen csökkenti.

Feltételezték, hogy a Naszály irányába haladva, ÉNy felé a széntelep magasabb szinten, a víz felett található. E bányamező feltárása céljából létesült a vízveszélyes szint felett, az aknától átlósan ÉNy-i irányban haladó főkeresztvágat. "... ez a keresztvágat eredménytelenül állott meg meddőben, mert a telepet, melynek felemelkedését várták, nem sikerült keresztezni."

A keresztvágat felső harmadánál kilép belőle egy vele párhuzamosan, ÉNy felé tartó ereszke, mely 13 m-el mélyebb szintre vezet. Ezzel a lejtős vágattal érték el a széntelepet. Ebből indultak ki nyugat, észak és kelet felé hosszabb feltáró vágatok. A vágatok által harántolt mezőrészekben az átlagos telepvastagság kb. 80 cm volt, de a szén számos helyen kiékelődött, vagy eltűnt. A feltáróvágatok végei mind meddőkőzetben álltak. 

A kosdi bánya művelésének elvi vázlata az 1914-es leírás alapján

Mivel a művelés a vízveszélyes szint alatt folyt, ezért néhány helyen a töréseken beáramló víz miatt szivattyúzásra kényszerültek. A víz mennyisége azonban kezelhető volt, az eltávolításra kerülő vizet nem emelték a felszínre, csak az akna aljába (aknazsomp) vezették.

Vizer szerint a feltárt területen remélhető szénvagyon csak pár (4-5) évre elegendő, ugyanakkor a mező főként kelet felé bővíthető és még jelentős készletek tárhatók fel. Ugyanakkor az is csak kis mértékű, napi 8-10 vagon szén kitermelését teszi lehetővé. A termelés költségeit várhatóan növeli, ha a művelés előrehaladása miatt a bányahatóság egy második, szellőztető akna létesítését írja elő.

A széntelep hátránya, hogy elég vékony, számos édesvizi mészkő betelepülést tartalmaz és helyenként kiékelődik. Előnyének mondható, hogy mivel a telep fedőkőzete állékony, ezért támaszra, ácsolatra alig kell költeni.

A bánya aktuális létszáma alacsony, mindössze egy adminisztrátor, 1 főaknász, 1 gépész, 1 fűtő, 1 kovács, 13 vájár, 9 csillés és 2-3 segédmunkás, illetve napszámos dolgozik. Leírásából az tűnik ki, hogy a vállalkozás helyzete ingatag, nem tudni, hogy érdemes-e belevágni fejlesztésekbe, az aktuális állapotok között azonban csak pár éves működés szavatolható.

A háború kitörése hamarabb adta meg a választ Vizer kérdéseire, mint bárki gondolta volna. A vállalat irányítása, a tulajdonosi kör ellenséges országhoz tartozása miatt ellehetetlenült, s így a működés évekre leállt.

Dinoszauruszok öröksége?

Számomra egyetemistaként 1988-ban, a pécsbányai külfejtés meddőrétegeinek vizsgálata során vált kézzelfoghatóvá, hogy a dinoszauruszok épp annyira közönséges, széles körben elterjedt lényei voltak koruknak, mint ma a madarak. Ott párhuzamos csapásaikat őrizte a júra időszakban leülepedett iszap, s bizonyította, hogy nem csak távoli, szenzációs képekkel tarkított újsághírként lehet találkozni velük.

Balra egy Komlosaurus carbonis lábnyom Pécsbányáról, jobbra a szerző támasztja a vizsgálódó Józsa Sándort a meredek réteglapon 1988 őszén (Nagy Ágoston felvételei)

Miért jutnak eszembe most azok a távoli napok, mikor csoporttársaimmal a Bányász büfében szénporosan és elégedetten emeltük meg korsónkat az egész napos kutatás után? Egy régi cikk olvasása miatt.

"1921 október 31-én dr. Vendl Miklós és Zeller Tibor kedves barátaim társaságában kirándultam a Váctól északra, alig 6 km-nyire lévő Kosd község eocén szénbányájába, hol Brössler Ernő bányaigazgató úrtól három darab mintegy kisebb fejnagyságú ismeretlen kövületet kaptam, melyek a nyár folyamán a szén fekűjében és a triász mészkő felett lévő zöldesszürke agyagrétegből robbantáskor kerültek ki." - írja cikkének bevezetőjében dr. Majer István geológus (Majer, 1922), majd így folytatja:

"Ezeket felsőkréta Dinosaurus koprolitoknak ismertem fel, a kövületek alakja, a lelőhely sztratigrafiája és e szerint lehetséges paleontologiája alapján ..."

A "koprolit" görög szavakból álló tudományos műszó, melynek jelentése "kövesedett trágya". Egykor Angliában, Ipswich közelében oly nagy mértékben bányászták, amire vegyipar épült. Magas foszfortartalma miatt műtrágya gyártási, majd az első világháború idején robbanóanyag gyártási alapanyag volt. Ipswich-ben ma is van Coprolite street. Persze ez nem mindenhol állt rendelkezésre ipari mennyiségben.

Azt, hogy valójában mivel találkozott Majer István azt ma már nehéz lenne megmondani. Mégis el kell fogadnunk ítéletüket, hiszen 90 évvel ezelőtt a felhalmozott szakmai tudás már bőségesen elegendő volt a kérdéses tárgyak mibenlétének megítélésére, s nem kisebb nevek ténykedtek körülötte, mint Mauritz Béla professzor, Vendl Miklós adjunktus, a fiatal Szádeczky K. Elemér, Tuzson János egyetemi tanár, Dr. Nopcsa Ferenc báró, sőt Majer levélben kikérte a kor két legnagyobb ősgerinces gyűjteményét vezető tudós, a new yorki H. F. Osborn és a londoni Smith A. Woodward véleményét is.

A rendkívül izgalmas földtani tény ebben, hogy a triász mészkőre olyan szárazföldi eredetű, agyagos rétegek települnek, melyek pontos kora ugyan bizonytalan, de valószínűleg a kréta időszakban szárazulatként kiemelkedő területen halmozódtak fel. Majer kétféle agyagos (kaolinos) kőzetet említ: a zöldesszürke és a vöröses agyagot, melyben ősmaradványokat nem, de sok magnetit szemcsét találtak.

Maguk, a vélelmezett koprolitok 16-28 cm hosszú darabok, felületükön növénymaradványokat tartalmaznak, anyaguk meszesedett, alakjuk megfelel a növényevők által hagyott ürülékek formavilágának. Májer érzékletesen mégis kultúráltan írja ezt le:

"Az egyik darabon ez igen szembetűnő, amennyiben a leesett első hosszúkás darabra a valamivel lágyabb főtömeg esett, mely aztán bizonyos folyékonyságánál fogva a nehézség erő általános törvénye szerint átfogta az első darabot és lassan leereszkedett két oldalon a talaj színéig, míg a harmadik darab a másodikra ráesve, abba egy kissé besüppedt. Ha megfordítjuk is a koprolitot, látszik, hogy a kihullási folyamat milyen sorrendű volt, látszik, hogy a fizika általános törvényei szerint más nem is lehetett! "

 

Egy példány Új-Mexikóból

Míg egy másikról: "Érdekes egy kisebb koprolit, melyet a geotropizmus folytán függőlegesen álló növényi szár mellé rakott le az álllat, mely szár a koprolitot bevágva, nyomott hagyott rajta és maga is a kedvező körülmények folytán megszenesedve részben megmaradt."

Az utóbbi évtized magyarországi dinoszaurusz kutatási eredményei és az esetleges korbéli egyezés miatt komolyan mérlegre tehető a Májer által leírt leletek értéke. Sajnos ehhez azonban a lelet elérhető leírása kevés. Kicsi a valószínűsége, hogy előkerülhetnek a mintadarabok, vagy Májer tervezett további kutatásainak anyaga, s még sokkal kevesebb, hogy friss mintákhoz lehessen jutni.

Ugyanakkor említeni kell a felmerülő kétségeket is: a kérdéses képződmények kréta időszakból való származása felettébb bizonytalan és a koprolitként leírt leletek meszes konkréciók is lehetnek.

Kistermelő bánya

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Az új esztendőről, illetve a múlt év zárásáról az jutott eszembe, hogy érdemes lenne áttekintést készíteni arról, hogy mennyit is termelt a kosdi szénbánya és ez mit jelentett a kor magyar bányászatában. Ezért egy grafikont készítettem a dr. Vitális István által (1933) közölt termelési adatok felhasználásával.

A grafikonon is jól azonosítható szakaszokra lehet bontani a bánya történetét:

1. A bánya megnyitásától (1904. április 1.) az 1907. június 20-i vízbetörésig tartó szakasz, mindössze 6 ezer tonna szén kitermelésével.
2. Az 1911. augusztus 1-ig tartó leállás időszaka, mely az elöntött szint felett történő művelés előkészítését is magában foglalja.
3. Az újraindulást követő, háború előtti időszak az új művelési szinteken és területeken folyó műveletekkel, csak 7,6 ezer tonna szén kitermelésével. Jakus Lajos (1971) szerint ekkor átvette a bánya művelését a Freund és Fia cég.
4. A háború alatt a francia tulajdonosok nem tudták irányítani a bányát, ezért a művelés leállt, illetve Jakus szerint műszaki akadályok is felléptek.
5. Nádas Zoltán, pesti vállalkozó vette bérbe és indíttatta be a bányát 1917. június 1-től, s vezette 1921. végéig, összesen kb. 30 ezer tonna szén kitermelésével.
6. A francia tulajdonosok tőle perrel vették vissza a bánya művelését és az 1928-as, hosszabb, hatósági leállítás kivételével folyamatosan üzemeltették 1931. szeptember 28-ig, mintegy 160-170 ezer tonna szén kinyerésével.

A bányaművelés teljes ideje alatt felszínre hozott szén mennyisége Vitális szerint 211,5 ezer tonna volt. A békeszerződések nem csak az ország területi csökkenésével, hanem fontos nyersanyag források kiesésével is jártak. Az utolsó békeév (1913) széntermelése 10,4 millió tonna volt, mely a háborút és a zavaros 19-es évet követő 1920-ra 5 millió tonnára csökkent. Erről a szintről kellett fellendíteni a szénbányászatot. Az 1923-as évre már viszonylag konszolidált helyzet alakult ki, a szénkitermelés 7,7 millió tonnára nőtt, főként a pécsi, a borsodi és a tatai szénmezők termelésbővülésének köszönhetően (Zsigmondy Árpád, 1924.).

Ekkor Kosd szénbányáját az országos statisztika már a 13 ezer tonnás termelést meghaladó "kisbányák" között tartotta számon és nem "törpe bányaként", mint a korábbi években. Ez a  19 ezer tonnás teljesítmény eltörpült az évente több százezer tonnát termelő nagy aknák mellett.

1923 végén a kosdi szén ára a bányában átvéve 6359 korona volt, ami alacsonyabb az országban egyik legolcsóbb borsodi szén áránál is (6700-6800 korona). Ehhez azonban még jókora szállítási költségek is társultak, csak a Vácra történő kocsis fuvarozás költsége elérte a mázsánkénti 6000 koronát! Az ennyire kis méretű bányaüzemek a termelési költségek lehető legalacsonyabb szinten tartásával, akár a gépesítés, a biztonság igényeinek háttérbe szorításával igyekeztek versenyképesek maradni.
Ez volt az utolsó éve a bányának amikor még hasznot tudott kimutatni (Váci Hírlap, 1923.12.23., 37. évf. 52. sz. 5. old.), a következő évek rendre ráfizetéssel zártak (Jakus Lajos, 1971.)

Ismételten meg kell jegyezni, hogy a kosdi szén minősége igen jó volt!