"Loucheur az út"

Louis Loucheur - aki, mint korábban már leíratott, a kosdi bányatársaság tulajdonosi tanácsát vezette - nem "kispályás" szereplője volt az európai politikának. Szerepe és tevékenységének megértése lassan fejthető meg, s egymásnak ellentmondónak látszó részletek alakítják a képet. Most három magyar vonatkozású idézettel szeretném bővíteni a palettát.

Az első Haraszti Sándor 1929 októberi cikke az erősen balos beállítottságú Korunk-ban:

"Briand messiás-programja: Páneurópa mögött Loucheur áll, a francia nagyipar. Ennek a nagyiparnak, amely már döntött határokat (a német-francia-lengyel vas és acélkartell) igen kellemetlen az a sok határ, amit a piacok elé vonnak a kisebb országok Európában. S szabad utat akar, bebocsájtást, — szabadversenyt az egész kontinensen. A páneurópás jólét-program csupán csalétek, a tömegek léprecsalása, amelyek könnyen tévesztik össze Páneurópát a boldogság országával. Ami a lényeg, azt eltakarják a színes Briand-frázisok: a lényeg a francia nagyipar piacszerzése. ... Páneurópa az első állomás efelé. S Briand az apostol, aki vezet. Loucheur meg az út: a kapitalizmus útja."

Loucheur 1926 márciusában (Bundesarchiv)

A Páneurópai eszme az első világháború utáni Európa utópikus egyesülési álma volt, sok hit, sok beszéd és érdek. Előtanulmány napjainkhoz. Mindenki megtalálhatta benne a saját koncepcióját és prekoncepcióját.

Aztán 1925. szeptember 22-én a Budapesti Rendőr Főkapitányság letartóztatta az illegalitásban lévő kommunista mozgalom újjászervezésére nem sokkal korábban Magyarországra érkezett Rákosi Mátyást. Seres Attila doktori disszertációjából tudhatjuk, hogy a statáriális eljárás alá vont kommunista vezető érdekében a szovjet külügy is lépéseket tett. Egy októberi politbüró jegyzőkönyv utal arra, hogy a párizsi szovjet követség Loucheur befolyását is segítségül kérte Rákosi megmentése érdekében:

„Olyan híreket kaptunk, hogy Loucheur befolyásolhatta volna Horthyt Rákosi és társai életének megmentése érdekében." 

Ez aztán megjelenik a magyar nagykövet jelentésében is, miszerint a francia politikus végezetül leszögezte: „életfogytiglani fegyházat vagy halálos ítélet kegyelmi megváltoztatását nem bánnák, csak a kivégzést perhorreszkálják."

Ebből is látszik, hogy a kapitalizmus útjai kifürkészhetetlenek...

Végül a Zalai Közlöny 1930. április 1-i cikke a világháborús területcserék következtében károsodott földtulajdonosok (főként magyarok) jóvátételezéséről folyó tárgyalásokról:

"Bethlen István gróf miniszterelnök napok óta megbeszéléseket folytat a különböző államok képviselőivel. Diplomáciai körök magyar szempontból kedvezőnek ítélik, hogy Loucheur vezeti továbbra is a tárgyalásokat, mert a hágai keleti tárgyalásokon mindvégig ő elnökölt, teljesen ismeri az anyagot és a hágai megegyezés minden részletéről tájékozva van."

A múlt csak foltokban látszik, bár igazából a jelen is... Louis Loucheur életének mozaikjai is hozzátesznek tán valamit ahhoz a megértési folyamathoz, ami egy kis bánya nagy történetét próbálja összerakni.