Az iskola fűtése

Nemrég jutottam hozzá Szomszéd András Kosd című könyvéhez. Természetesen első dolgom az volt, hogy a település és a szénbánya kapcsolatait keressem. Az egyik fejezet a római katolikus iskolaszék működésének dokumentumait idézi, s egy 1924. novemberi jegyzőkönyvet idéz:

"az elnök előterjeszti az iskola fűtését, mint fontos dolgot, s kéri az iskolaszéket, hozzon érdemleges határozatot a fűtőanyag beszerzésére vonatkozólag, hogy fát hozzon minden tanuló vagy vegyen fát az iskolaszék a hitközség terhére. Az iskolaszék elhatározza, hogy a meglevő fát felvágatja, és kér a bányától szenet a fűtésre, amennyiben nem kap, úgy fát fog venni."

Ebben az évben 129.932 mázsa szenet termelt a bánya, ami közel harmadával kevesebb volt az előző évinél, s Jakus szerint ettől az évtől folyamatosan veszteséges volt működése. Ugyan alig több, mint egy hónapja indult el a váci állomásra vezető, szénszállító sodronypálya működése, de ez alig csökkentette a szállítási költségeket. Az iskolaszéki jegyzőkönyv feltételes módja tehát jelezheti a viszony nem túlzott melegségét, de utalhat a bánya gyenge anyagi helyzetére is.

A jegyzőkönyvek egyébként érdekes történetet mesélnek el Banoss Gyula kántortanító viszályáról a gyülekezettel, elcsapásáról, majd visszahelyezéséről. Banoss a jegyzőkönyvek tanúsága szerint egy alkalommal a gyónásról adomázott a jelenlévő reformátusoknak, mely miatt a gyűlekezet mélyen megsértődött és elcsapatta. Banosst az egyházmegyei főhatóság helyezte vissza állásába, de 1921-ben elhunyt. Az iratok Banoss tevékenységét az 1891/92-es tanévig vezetik vissza, s bár 1909-ben tüdőbeteg lett, de később felgyógyult, s a világháborúban többször is megsebesült.

A múlt héten kint jártam a kosdi temetőben. Nem emlékeztem a névre, véletlenül akadtam a sírkeresztre. Két Banoss Gyula neve szerepelt rajta, összetéveszthetetlenül. Az apa tüdőbetegségébe halhatott bele 1912-ben, s a sebesüléseket szerző honvédtiszt fia volt a helyére lépő kántortanító, ki a gyülekezettel összeveszett, s fiatalon távozott. A jegyzőkönyvekben már összemosódott a két név.

Idősebb és ifjabb Banoss Gyula katolikus kántortanítók közös sírkeresztje a kosdi temetőben