Rajta van a bányátok!

Hártó Péter fedezte fel egy aukciós oldalon azt a kosdi képek mozaikjából álló képeslapot, amin, mint írta: "Rajta van a bányátok!"

Ez a néhány szó valóban kifejezi azt a személyességet, amivel a bánya, egyre több, a témával kapcsolatba kerülő ember lelkében elfoglal egy csücsköt. Nyilván - bányához illően - valamelyik alsó, elmozdíthatatlan szegletet!

No, de lássuk a Hangya Szövetkezet lapját a huszas évekből!

Ahogy Kosd történetében gyökerezik, úgy jelenik meg a szimmetria a mozaikon. 2-2 kép a templomokról, balról a református, jobbról a katolikus, középen lent a trianoni emlékmű. A bal alsó sarokban a naszályi Sárkánylyuk-barlang, a jobb alsó képen a hegy tetején valaha állt háromszögelési pont, mely mellett, a kis képbe belóg az akkortájt épült Vörös Tihamér kilátó sarka is. A képeslap fő helyén található a bánya aknaépületéről készült fotó.

  

Az aknaépület jobb oldalából emelkedik ki az aknatorony, nagyjából 12 m méter magas szerkezete. Az aknatorony bal oldalán lefutó szerkezet rejti az időjárás viszontagságai elől a kötélemelő görgőt meghajtó szíjat, ami a gépházból fut fel a torony tetejéhez. Az épület bal oldali, merőleges tájolású részében található a gőzgép, s az épület mögött áll a 32 m magas kémény. Az épület részben faszerkezetű, de falai téglából állnak, tetejét kátránypapír borítja.

A bal oldali háttérben egy 2 család számára készült cserépfedésű bányászlakás egyik fele látható, mellette még egy másiknak is kell lennie. A gépház mögött emelkedő gőz egy hűtőtoronyból száll fel. Az aknaépülettől jobbra a széntároló fészer hosszú, faszerkezetű, cserépfedéses épülete kezdődik. Ettől méginkább jobbra lenne látható a szénválogató és a sodronypálya gépháza.

Néhány más dolog is leolvasható a képről. Az aknaépület előtt csillék állnak sorban, s a kép előtere felé is fut egy sínpár. Ez a sínpár egyrészt az egyik meddőhányóhoz (ahonnét a kép készült) és a balra található kovácsműhelyhez fut. A kép közepén látható kerített terület és szénabálákat védő tető arra utalhat, hogy a felszíni szállításhoz lovat is használhattak.

Még annyit érdemes megemlíteni, hogy nagyjából északkelet felé néz a kamera, balra emelkedik a Naszály és az akna mögött fut le jobbra a faluba vezető út.

Tanúkövek

Korábban is felmerült már bennem a néhai sodronypálya nyomvonalának bejárása, de bizony kellett egy kis tavaszias napsütés, ami előcsalogatott a barlangomból. Kislányommal tegnap nekivágtunk megnézni néhány, légifelvételek alapján ígéretesnek látszó helyet, a 2-es autóút és Cselőte-patak közti szakaszon. Hogy mit is kerestünk? A kötélpálya oszlopainak alapjait.

Oszlophelyek a Google Maps űrfelvételén, kékkel a pálya nyomvonala.

 Nem is írtam volna meg ezt a bejegyzést, ha nem találtunk volna valamit. Amit találtunk az viszont több volt, mint amire számítottam.

A tavaszi, rögös szántásban botladoztunk a főúttól Kosd felé, majdnem pontosan ÉK-i irányban. A régi oszlopok átlag 100 méterenként követték egymást, s így jól kivehető egy-egy oszlophely megléte, vagy hiánya. Számozásukat a váci állomástól indítottam, s mivel az első közel 2200 m-re van a kiindulási ponttól, ezért a XXII. számot kapta. Minden oszlop négy darab négyzet alaprajzú betonalapra épült. Az alapok változó, 90-120 cm-es oldal-hosszúságúak. Mivel az alapok négyszögének átlói majdnem pontosan É-D és K-Ny irányúak, ezért lehet északi (É), déli (D), keleti (K) és nyugati (Ny) kövekről beszélni. A négy alap által alkotott négyszög nyomvonalra merőleges oldala a hosszabb, az alapokkal együtt 6,35-6,9 m, míg a pályával párhuzamos éle 5,6-6,5 m.

Anélkül, hogy részletesen leírnám a keresés örömeit és élményét, mellékelek néhány képet a "leletekről".

A képeken is látható, hogy nem minden alap maradt meg, pl. a XXVI. és a XXVIII. oszlopok alapjai is elbontásra kerültek. A légifotók áttekintése után egy általánosító megállapítást is lehet tenni a sodronyoszlopok alapjainak fennmaradásáról. Alapkövek Vácott nem fedezhetők fel, míg Kosd területén szép számmal találhatók.

Vajon elegendő okot szolgáltat-e az, hogy Vác egykor kevéssé lakott, de mára részben sűrűn, részben lazábban beépített lakóterületévé vált a nyomvonal? Lehetséges, de találunk egy érdekes történeti indokot is!

A Váci Hírla 1924. május 28-i számában megjelent írás szerint:

A XXIII. oszlop keleti alapja.

"Mult számunkban megírtuk, hogy a kosdi kőszén elszállításához alakult drótkötélpálya részvénytársaságnak a kereskedelmi miniszter nem adta meg a kisajátítási jogot, hanem utasította, hogy békés megegyezés utján iparkodjék a tartó oszlopok elhelyezésére szükséges földterületet a gazdáktól megszerezni. A kosdi gazdák még e határozat előtt hat kilo búzáért örök áron eladták a drótkötélpályának szükséges terület négyszögölét, a váciak azonban makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy csak bérbe és nem örökbe adják földkük közepén kihasított néhány ölet."

A XXIV. oszlop nyugati alapja.

Ezek szerint a Sodronypálya Társaság a Vác külterületén levő oszlopok után évi bérleti díjat fizetett, sőt - mint a továbbiakban olvasható - még a légvezeték alatti terület után is.

"... a váciak minden átengedett négyszögöl földért  évi bér fejében 1,6 liter bor árát kapják, a légvezeték négyszögöléért pedig 6 decit mindaddig, míg a sodronykötélpálya fennáll."

A XXV. oszlop keleti alapja.

Ez nem jelentett mást, minthogy a bánya működésének beszüntetéséről szóló döntés után a tulajdonosoknak azonnali érdeke volt a sodronypálya bontása. Kosdon ugyanakkor csak azok az oszlop alapok kerültek felszámolásra, melyek területét a környező földtulajdonos meg-, vagy visszavásárolta. Az oszlopok területe sokáig külön ingatlanként lehetett bejegyezve.

A sodronypálya sztori folytatódik ...

Google térkép e táj

Már egy ideje tervezem, hogy felvázolom térképen a bánya után maradt emlékeket. Egy olvasó minapi kérdése volt az utolsó lökés. Rövid gondolkodás után az egyik legegyszerűbb, ugyanakkor gyorsan és informatívan elkészíthető megoldást választottam, a Google maps-t. Azért is jó ez, mert később pillanatok alatt módosítható, kiegészíthető.

A blog baloldali oszlopában már régóta ott van egy Google maps űrfelvétel, pici ablakban. Ezt egészítettem ki pontokkal, vonalakkal és foltokkal, illetve rövid kapcsolódó szövegekkel.

Ha az űrfelvétel alatt a "Kosdi szénbánya" feliratra, vagy az alábbi linkre kattint, akkor a térkép egy nagyméretű ablakban nyílik meg.

A Kosdi kőszénbánya fellelhető maradványai

A bal oldalán láthatóvá válik azon helyek listája, melyek kapcsolódnak a bányászathoz. Ha valamelyiket kiválasztja, akkor a térképen látható tüskék, vonalak, foltok közül kiválasztódik a felirathoz tartozó és egy kis dobozban a hozzá tartozó ismertető szöveg. Ugyanez történik, ha a térképen választ ki egy alakzatot. A térképet lehet nagyítani, kicsinyíteni, mozgatni, nyomtatni... Kellemes nézelődést kívánok!

Jön a víz, de honnan?

A kosdi bánya katasztrófája nem egyedi, több hazai mélyszinti bányatérséget is veszélyeztetett vízbetörés, így a Dunántúli-középhegység szén- és bauxitbányáinak egy részét (például Ajka és a Pilis környékén).

De miért alakul ki a vízbetörés veszélyes állapot?

Ezek a bányák, így a kosdi is karsztos területen találhatók. A karszt egyszerre jelent egy felszíni és mélységi formakincset és kőzettestet. A karsztosodási folyamat a levegő széndioxidjának esőcseppekben történő oldódásával kezdődik, melynek köszönhetően gyenge szénsav jön létre. Mindenképp olyan kőzetre van szükség, melynek anyaga a csapadékvíz szénsav tartalma hatására is képes oldódni. Erre leginkább a törésekkel, repedésekkel, rétegzettséggel átjárt mészkőtömegek alkalmasak. A beszivárgó víz a talaj szerves savaival is gazdagodik és képes tágítani a mészkő repedésrendszerét, mely akár barlangok kialakulásához is vezethet.

A víz útja először lefelé tart egészen addig, míg el nem éri a vízzel teljesen telített zónát. Ennek a zónának a felszínét nevezzük karsztvíz tükörnek, magasságát pedig karsztvízszintnek. A karsztvíz tükrének magassága attól függ, hogy a karsztból végül elfolyó víz milyen magasságban csapolódik le. A lecsapolás források, vagy elszivárgás útján történik. Mivel a folyamat nagyon lassú, a víz áramlási sebessége sokszor nem éri el az évi egy métert sem, ezért a felszínről történő utánpótlás helyén a karsztvízszint magasabban áll, mint a lecsapolódás helyéhez közeledve.

A karsztvízszint alatt lehetnek olyan kőzettestek, melyek vízzáróak, mint pl. az agyagok, márgák. Ezeket a víz körbefogja, belsejükbe nem hatol, csak töréseiken áramolhat át.

A Naszály-hegy tömegének nagy részét a karsztosodásra kiválóan alkalmas, triász időszaki dachsteini mészkő alkotja. A naszályi karszt kis területű, lecsapolódásának bázisa a Duna-völgy. A hegy belsejében a karsztvíztükör tengerszint feletti magassága átlag 130 m, ami évszakoktól, klímától függő ingadozásokat mutat.

A hegy központi tömegét alkotó mészkő, a csúcstól távolodva, vetőzónák mentén egyre lejjebb süllyedt. A vízvezetésre alkalmas kőzetek olyan mélyre kerültek, hogy az elvben lehetséges karsztvíztükör alatt találhatók. A felettük elhelyezkedő eocén időszaki agyagok, széntelepes képződmények, márgák nem jó vízvezetők, ezért a karsztvíz csak a törészónákon keresztül hatol beléjük. A bányászat a vízzáró kőzettömegben hoz létre olyan üregeket, amik a lehetséges karsztvízszint alatt helyezkednek el. Ha a művelés során elérnek egy vízjárta törészónát akkor azon keresztül - mint a közlekedő edények esetében - elkezd feltöltődni a bányaüreg. Kisebb vízvezető képességű repedéshálózatok esetében a befolyó víz elvezethető szivattyúzással.

1907-ben emberáldozat nélkül öntötte el a bányajáratokat a víz, valószínűleg egy tágabb törésrendszeren keresztül. 1931-ben lehet, hogy más történt. A leírások alapján olyan hevesen és nagy mennyiségben áramlott be a víz a bányába, ami arra utal, hogy egy nagy, vízzel telített üreg - lehet, hogy egy régi tárna - falát ütötték át.

Nemrégiben hallottam egy falusi legendát arról, hogy "vigyázni kell a bányával, mert a benne lévő víz a településre ömölhet"! Csak, hogy mindenki megnyugodjon, a bányában a víz magassága a karsztvíztükör lehetséges magasságán áll, ez pedig kb. 30 méterrel van mélyebben, mint a település legmélyebben lévő házai. Azt már csak további nyugtatónak írom le, hogy több száz méter vízzáró kőzettest is elválasztja a falutól a karsztvizet vezető rétegeket.

1952-ben a Borsodban található Szuhakálló bányájában történt vízbetörés. Akkor óriási akarattal és szerencsével megmentették 17 bányász életét, de sajnos hárman életüket vesztették. Fábri Zoltán erről forgatta 1954-ben "Életjel" című filmjét. Aki tud elérési utat a film beszerzéséhez kérem jelentkezzen!

Alkalmazottak 1921-31. között

Hártó László segítségével hozzájutottam ahhoz a névsorhoz, amit Jakus Lajos közölt rövid bányatörténeti írása (Jakus 1970) végén. Ő is kiemeli, hogy a névsor nem teljes, csak az általa fellelt dokumentumokon alapszik. Ha kíváncsi a névsorra akkor lapozzon a menüben található "Személyek" oldalra. Ha észrevétele, kiegészítése, vagy valamely személlyel kapcsolatos információja van, kérem keressen meg!

pzs.vac@gmail.com - Pataki Zsolt

Hártó János aknász

Hártó János (1904-1990)

Hártó János aknász 1930-ból, a kosdi aknaajtóból néz ránk. Áll a kép közepén, tartásában büszkeség, mögötte az akna, amit nap mint nap százszor nyit és zár, csillét gurít, terhet cipel. Keze szénporos, dehát ez nem irodai munka.

Nagy öröm ért! Megkeresett az első önkéntes érdeklődő, aki a kutatást értékes információkkal tudja segíteni. Hártó László, az egykori aknász fia, aki eljuttatott hozzám két családi képet is. Az előbb leírtat és egy másikat, amelyiken apja a háttérben, az aknarács előtt áll, előtte, körülötte a bánya vezetése, irodistái és más bányászok. Az arcokat nem tudjuk teljes bizonyossággal a nevekhez kötni, így csak felsorolom, hogy az adott időszakban kik alkották az üzem vezetését:

• Brössler Ernő igazgató, kereskedelmi képviselő,
• az irodakisasszony,
• 1929-ben távozott Országh János bányamérnök akit Schwetz József követett a státuszban,
• valamint Neuhaus pénztáros.

Ha bárkinek tudomása van a képen látható személyek azonosságáról, kérem jelentkezzen!

Új fuvarosok: Váczi Sodronypálya Rt.

Hihetnénk, a bányánál is kevesebb nyoma maradt a szén szállítására létesült sodronypályának. Pedig vannak információk, csak nyomozni kell! 

Már a korábban említett, 1900-as Lehoczky-féle tervezet is számba vette a szállítási lehetőségeket a váci vasútállomásig. Egy szénvasúti pálya építését nem tekintette reálisnak, a sodronypályát  nem említette, s így a közúti fuvarozást  maradt figyelembe vehető a kereskedelmi árak becslése során. A kosdi szén mázsánkénti, vasútállomási ára a következő tételekből adódott össze:

• közvetlen termelési költségek  0.30 korona
• fizetendő terrágium a Püspökségnek  0.04 korona
• szállítási költség Kosd-Vác 0.36 korona
• tiszta nyereség 0.90 korona
• összesen : 1.60 korona / mázsa

A pálya építése idejére a Váci Hírlap ellentmondásos adatokat közöl a szén fuvarozási díjairól. Előbb 2300-3000 (január 6.), majd 6000 koronában (május 25.) adja meg a szekeresek mázsánkénti díját. Talán utóbbi tűnik reálisnak annak fényében, hogy a bányában átvett szén ára 1923. végén közel 6400 korona volt, s a májusi írás a sodronypálya beindulása esetére a szállítási költség 4800 koronára csökkenéséről ír. Mindenesetre a kosdi és váci fuvarosok jelentős bevételi forrásuktól estek el, hiszen az előző évek a termelés jelentős felfutását eredményezték.

A bánya és a sodronypálya a 20-as évek végén

A huszas évek elején, a bánya modernizálása és termelésének növelése során merült fel a sodronypálya létesítésének szándéka. Mivel a vasútig történő szállítás költsége nagyjából megegyezett a közvetlen termelési költségekkel, ezért megfelelően nagy anyagmennyiség mellett már nyereséges vállalkozást lehetett erre építeni. A bánya maga nem termelt annyi hasznot, amiből fel lehetett volna építeni a sodronypályát, így egy önálló részvénytársaság jött létre a pálya építésére és üzemeltetésére. 

"Alaptőkéje 10 millió K, mely 10 000 db. 1000 K. n. é. részvényre oszlik. Az igazgatóság tagjai: Block Henry, dr. Gárdonyi Pál, de Grailly János, Kotányi Zsigmond, Soisi Xavér, Nathanson Thadée, dr. Oberschall Viktor, Tószegi Richárd és dr. Tószeghi István." Írja a Váci Hírlap 1924. február 10-i száma, majd ezzel folytatja: "Ebből látható, hogy a kik abban reménykedtek, hogy a kosdi szén olcsóbb lesz ha a drótpálya elkészül, csalódtak. Csak a fuvarosok változnak: Eddig váci és kosdi kisgazdák szállitottak, most nagyságos és méltóságos urak részvénytársaság cím alatt."

A nagyságos urak között néhány akkoriban közismert nevet is találunk.

• Algyői Kotányi Zsigmond a Magyar Királyi Államvasutak igazgatója és helyettes elnöke
• Oberschall Viktor főfelügyelő, az állami szénbányák központi igazgatóságának főnökhelyettese
• Tószegi (Freund) Richárd sör- és élelmiszergyáros, bankár

Láthatóan gondosan ügyeltek az igazgatótanács tagjainak megválogatása során, hogy megfelelő pozíciójú emberek segíthessék a vállalkozás termelési és szállítási kapcsolatait. Ugyanakkor a francia tulajdonosok képviseletére is voltak személyek a tanácsban.

A tervezett pálya nyílegyenesen kötötte össze a szénbányát a váci vasútállomással. Hossza 5435 m volt és 56 oszlop tartotta. Az építmény technikai jellemzőire és az építés során történt tanulságos eseményekre később még visszatérek.