Képek a bánya albumába

A képen látható szénválógató napszámosok a kosdi szénbánya meddőjén sorakoznak, főként nők és gyerekek. A gyerekek bányamunkáját ekkor már tiltották a törvények, de a felszíni munkában történő részvételük még lehetséges volt

A kosdi szén édesvizi mészkőrétegek közé települ, s ettől sok esetben csak kalapálással lehet elválasztani. Az édesvizi mészkő is jelzi az eocén időszaki szárazföldi képződési környezetet, a mocsárvilág és a tavait tápláló magas karbonáttartalmú források a tengerpart közelében helyezkedtek el. Ez látható abból, hogy a terület további sűllyedése már a sós tengervíz fokozott beáramlását eredményezte. Megszűnt a gazdag növényvilágú édesvizi mocsárvilág (a szénképződés alapja) és előbb alacsony sótartalmú tavak, zárt lagunák, majd a vízszint további emelkedésével sekélytengeri környezet alakult ki. Ahol (mint Tatabánya környékén) hosszabb ideig fennmaradt a tengerpart menti édesvizi mocsaras vidék, ott vastagabb széntelepes összlet jöhetett létre.

A szénválogatók ebből csak a munka súlyát érezhették. Feladatuk egyrészt a szén és a vele a felszínre érkező meddőkőzet elválasztása, másrészt a szén minőség és méret szerinti szétválogatása volt.

A szénválogatókat ábrázoló képet szintén Hártó Lászlótól kaptam, s ő küldte el a minap egy a fentivel azonos kép hátuljáról készült másolatot is. A hátsó oldal felirata :

Bányai emlék

ott dolgoztunk mint szén válogatók voltunk 1926 évben

Kosdon

A felirat a Nyári Sarolta családjánál lévő képen olvasható.

A bánya története iránti érdeklődés sokakban megtalálható. Számomra komoly bizonyítékok erre a felszínre kerülő újabb és újabb képek, iratok. Biber Kálmán képviselő úr is átadta nekem a nagyapja , Tótpál János bányában kapott munkajegyét.

Tótpál János neve eddíg nem szerepelt az általunk ismert bányászok listájában. A kép bal alsó részén látható aláírás pedig  Neuhauser pénztárosé.

Biber Kálmán a KosdMost honlapján közzétette az alábbi felhívást:

Kérek minden Kosdmost olvasót, akiknek tárgyi illetve egyéb emlékei vannak a Váczi Kőszénbánya Részvénytársaság Kosdi Kőszénbánya 1904-1931 közötti működésével kapcsolatosan -az idén lesz 80 éve, hogy bányakatasztófa történt-  azok értesítsenek az alábbi elérhetőségeken: 06-30-24-10-987 telefonszámon, valamint a kalmikosd@freemail.hu e-mail címen. Ez ügyben megbeszélés lesz 2011. március 24-én este 6 órakor a Kosdi Arany János Általános Iskolában (ez megtörtént - szerk.) Részemről az anyai nagyapám a bányába való belépéséről az eredeti munkakönyvét  (1921. november 12. keltezésű -mint csillés-) tudom felajánlani a rögtönzött kiállításra valamint egy karbiddal működő "fejlámpát" Tisztelettel kérek mindenkit, hogy a lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá a megemlékezéshez.

Köszönettel: Biber Kálmán képiselő

Tanúkövek újratöltve

A tavaszi napsütés nem hagyott nyugodni és a kutyánk kíséretében a Kosd feletti dombhátak felé vettem az irányt. Nem is tudom, hogy Léna (kutya) volt-e lelkesebb kereső, vagy én, de jelenthetem, újabb kövekkel és tanulságokkal lettem gazdagabb.

Kilátás a Cselőte-völgy felső részére, előttünk az alapkő.

Ez a bejegyzés a Cselőtepusztai Kulcsosháztól a bányáig tartó szakaszon történt keresés eredményeiről szól. A Kulcsosház közelében találhatók az eddig felfedezett legnagyobb méretű és távközű alapok. Ennek oka az, hogy az itteni szerkezet nem csak a tartóköteleket kellett, hogy hordozza, hanem a magas cselőtei partoldalon lefelé ereszkedő nyomvonal köztes oszlopa volt. Alakövének méretei 140 x 140 cm.

Az alapok mérete és távolsága összefügg azok magasságával. Önmagában az alap mérete csak arra utal, hogy nagyobb terhet kell stabilan rögzíteni, de az alapkövek távolságának növekedése már világosan jelzi az oszlop magasságát, mivel az enyhén összetartó támaszok, magasabb szerkezet esetén szélesebb alapközt kívánnak.

A bánya felé haladva a következő oszlop az Öreg Cselőte oldal fiatal fekete fenyvesében bújik meg. A rákövetkező alapot már nem találjuk eredeti helyén, mert a betontuskókat kiforgatták és kigörgették az út mellé, ahol egy fiatal juhar borítja föléjük ágait.

Ez a néhány betontuskó sajnos nem árulja el, hogy milyen lehetett valaha az elhelyezkedésük, pedig ez a csoport alkotta a sodronypálya egyik feszítő-állomásának alapját. A feszítőállomások csak magaslati ponton lehettek. A szénbánya és a váci vasút között két helyen volt ilyen, az egyik itt, az Öreg Cselőte tetején, a másik Vác határában. 

 

A következő alapcsoport viszont eredeti helyén, száraz gyomnövényzettel borítva található meg az egyik parcella közepén. Méreteiből (80 x 80 cm) is jól látható, hogy alacsonyabb oszlopot hordozhatott.

Kutyám kiváló egérfigyelő pozíciót vett fel az alapkő tetején, míg a háttérben a naszályi mészkőbánya látható.

A továbbiakban már olyan területen halad a sodronypálya nyomvonala, ahol a parcellákat (különösen a korábbi évtizedekben) intenzíven művelték. Ezért aztán a területhasználatot maximalizálni akaró gazdák - érthető módon - az alapkövek többségét kiforgatták, eltüntették, szétverték.

A kép az egyik megmaradt alapkő csoporttól néz észak-kelet, a bánya irányába. A berajzolt vonalak a sodronykötelek futásának vonalát imitálják, melyek persze nem a  talaj közelében voltak.

Utolsó képem az általam utolsóként megtalált alapkő maradványokat ábrázolja. Az Almaháton készült kép egy szétvert és elhordásra összepakolt törmelékhalmot mutat, mely abból ismerhető fel, hogy előtte még a földben gyökerező, de már csonk alapkő látható. 

A ma még a táj jellegzetes pontjaiként meglévő és a művelés jelen formáit kevéssé akadályozó alapkövek a település ipartörténeti emlékei. Jó lenne megőrizni a még megmaradt darabokat a falu történetében fontos szerepet játszó időszak tanúiként, s megóvni őket a mégoly pozitív, építő szándékok ez esetben romboló erejétől!

Rajta van a bányátok!

Hártó Péter fedezte fel egy aukciós oldalon azt a kosdi képek mozaikjából álló képeslapot, amin, mint írta: "Rajta van a bányátok!"

Ez a néhány szó valóban kifejezi azt a személyességet, amivel a bánya, egyre több, a témával kapcsolatba kerülő ember lelkében elfoglal egy csücsköt. Nyilván - bányához illően - valamelyik alsó, elmozdíthatatlan szegletet!

No, de lássuk a Hangya Szövetkezet lapját a huszas évekből!

Ahogy Kosd történetében gyökerezik, úgy jelenik meg a szimmetria a mozaikon. 2-2 kép a templomokról, balról a református, jobbról a katolikus, középen lent a trianoni emlékmű. A bal alsó sarokban a naszályi Sárkánylyuk-barlang, a jobb alsó képen a hegy tetején valaha állt háromszögelési pont, mely mellett, a kis képbe belóg az akkortájt épült Vörös Tihamér kilátó sarka is. A képeslap fő helyén található a bánya aknaépületéről készült fotó.

  

Az aknaépület jobb oldalából emelkedik ki az aknatorony, nagyjából 12 m méter magas szerkezete. Az aknatorony bal oldalán lefutó szerkezet rejti az időjárás viszontagságai elől a kötélemelő görgőt meghajtó szíjat, ami a gépházból fut fel a torony tetejéhez. Az épület bal oldali, merőleges tájolású részében található a gőzgép, s az épület mögött áll a 32 m magas kémény. Az épület részben faszerkezetű, de falai téglából állnak, tetejét kátránypapír borítja.

A bal oldali háttérben egy 2 család számára készült cserépfedésű bányászlakás egyik fele látható, mellette még egy másiknak is kell lennie. A gépház mögött emelkedő gőz egy hűtőtoronyból száll fel. Az aknaépülettől jobbra a széntároló fészer hosszú, faszerkezetű, cserépfedéses épülete kezdődik. Ettől méginkább jobbra lenne látható a szénválogató és a sodronypálya gépháza.

Néhány más dolog is leolvasható a képről. Az aknaépület előtt csillék állnak sorban, s a kép előtere felé is fut egy sínpár. Ez a sínpár egyrészt az egyik meddőhányóhoz (ahonnét a kép készült) és a balra található kovácsműhelyhez fut. A kép közepén látható kerített terület és szénabálákat védő tető arra utalhat, hogy a felszíni szállításhoz lovat is használhattak.

Még annyit érdemes megemlíteni, hogy nagyjából északkelet felé néz a kamera, balra emelkedik a Naszály és az akna mögött fut le jobbra a faluba vezető út.

Tanúkövek

Korábban is felmerült már bennem a néhai sodronypálya nyomvonalának bejárása, de bizony kellett egy kis tavaszias napsütés, ami előcsalogatott a barlangomból. Kislányommal tegnap nekivágtunk megnézni néhány, légifelvételek alapján ígéretesnek látszó helyet, a 2-es autóút és Cselőte-patak közti szakaszon. Hogy mit is kerestünk? A kötélpálya oszlopainak alapjait.

Oszlophelyek a Google Maps űrfelvételén, kékkel a pálya nyomvonala.

 Nem is írtam volna meg ezt a bejegyzést, ha nem találtunk volna valamit. Amit találtunk az viszont több volt, mint amire számítottam.

A tavaszi, rögös szántásban botladoztunk a főúttól Kosd felé, majdnem pontosan ÉK-i irányban. A régi oszlopok átlag 100 méterenként követték egymást, s így jól kivehető egy-egy oszlophely megléte, vagy hiánya. Számozásukat a váci állomástól indítottam, s mivel az első közel 2200 m-re van a kiindulási ponttól, ezért a XXII. számot kapta. Minden oszlop négy darab négyzet alaprajzú betonalapra épült. Az alapok változó, 90-120 cm-es oldal-hosszúságúak. Mivel az alapok négyszögének átlói majdnem pontosan É-D és K-Ny irányúak, ezért lehet északi (É), déli (D), keleti (K) és nyugati (Ny) kövekről beszélni. A négy alap által alkotott négyszög nyomvonalra merőleges oldala a hosszabb, az alapokkal együtt 6,35-6,9 m, míg a pályával párhuzamos éle 5,6-6,5 m.

Anélkül, hogy részletesen leírnám a keresés örömeit és élményét, mellékelek néhány képet a "leletekről".

A képeken is látható, hogy nem minden alap maradt meg, pl. a XXVI. és a XXVIII. oszlopok alapjai is elbontásra kerültek. A légifotók áttekintése után egy általánosító megállapítást is lehet tenni a sodronyoszlopok alapjainak fennmaradásáról. Alapkövek Vácott nem fedezhetők fel, míg Kosd területén szép számmal találhatók.

Vajon elegendő okot szolgáltat-e az, hogy Vác egykor kevéssé lakott, de mára részben sűrűn, részben lazábban beépített lakóterületévé vált a nyomvonal? Lehetséges, de találunk egy érdekes történeti indokot is!

A Váci Hírla 1924. május 28-i számában megjelent írás szerint:

A XXIII. oszlop keleti alapja.

"Mult számunkban megírtuk, hogy a kosdi kőszén elszállításához alakult drótkötélpálya részvénytársaságnak a kereskedelmi miniszter nem adta meg a kisajátítási jogot, hanem utasította, hogy békés megegyezés utján iparkodjék a tartó oszlopok elhelyezésére szükséges földterületet a gazdáktól megszerezni. A kosdi gazdák még e határozat előtt hat kilo búzáért örök áron eladták a drótkötélpályának szükséges terület négyszögölét, a váciak azonban makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy csak bérbe és nem örökbe adják földkük közepén kihasított néhány ölet."

A XXIV. oszlop nyugati alapja.

Ezek szerint a Sodronypálya Társaság a Vác külterületén levő oszlopok után évi bérleti díjat fizetett, sőt - mint a továbbiakban olvasható - még a légvezeték alatti terület után is.

"... a váciak minden átengedett négyszögöl földért  évi bér fejében 1,6 liter bor árát kapják, a légvezeték négyszögöléért pedig 6 decit mindaddig, míg a sodronykötélpálya fennáll."

A XXV. oszlop keleti alapja.

Ez nem jelentett mást, minthogy a bánya működésének beszüntetéséről szóló döntés után a tulajdonosoknak azonnali érdeke volt a sodronypálya bontása. Kosdon ugyanakkor csak azok az oszlop alapok kerültek felszámolásra, melyek területét a környező földtulajdonos meg-, vagy visszavásárolta. Az oszlopok területe sokáig külön ingatlanként lehetett bejegyezve.

A sodronypálya sztori folytatódik ...

Google térkép e táj

Már egy ideje tervezem, hogy felvázolom térképen a bánya után maradt emlékeket. Egy olvasó minapi kérdése volt az utolsó lökés. Rövid gondolkodás után az egyik legegyszerűbb, ugyanakkor gyorsan és informatívan elkészíthető megoldást választottam, a Google maps-t. Azért is jó ez, mert később pillanatok alatt módosítható, kiegészíthető.

A blog baloldali oszlopában már régóta ott van egy Google maps űrfelvétel, pici ablakban. Ezt egészítettem ki pontokkal, vonalakkal és foltokkal, illetve rövid kapcsolódó szövegekkel.

Ha az űrfelvétel alatt a "Kosdi szénbánya" feliratra, vagy az alábbi linkre kattint, akkor a térkép egy nagyméretű ablakban nyílik meg.

A Kosdi kőszénbánya fellelhető maradványai

A bal oldalán láthatóvá válik azon helyek listája, melyek kapcsolódnak a bányászathoz. Ha valamelyiket kiválasztja, akkor a térképen látható tüskék, vonalak, foltok közül kiválasztódik a felirathoz tartozó és egy kis dobozban a hozzá tartozó ismertető szöveg. Ugyanez történik, ha a térképen választ ki egy alakzatot. A térképet lehet nagyítani, kicsinyíteni, mozgatni, nyomtatni... Kellemes nézelődést kívánok!

Jön a víz, de honnan?

A kosdi bánya katasztrófája nem egyedi, több hazai mélyszinti bányatérséget is veszélyeztetett vízbetörés, így a Dunántúli-középhegység szén- és bauxitbányáinak egy részét (például Ajka és a Pilis környékén).

De miért alakul ki a vízbetörés veszélyes állapot?

Ezek a bányák, így a kosdi is karsztos területen találhatók. A karszt egyszerre jelent egy felszíni és mélységi formakincset és kőzettestet. A karsztosodási folyamat a levegő széndioxidjának esőcseppekben történő oldódásával kezdődik, melynek köszönhetően gyenge szénsav jön létre. Mindenképp olyan kőzetre van szükség, melynek anyaga a csapadékvíz szénsav tartalma hatására is képes oldódni. Erre leginkább a törésekkel, repedésekkel, rétegzettséggel átjárt mészkőtömegek alkalmasak. A beszivárgó víz a talaj szerves savaival is gazdagodik és képes tágítani a mészkő repedésrendszerét, mely akár barlangok kialakulásához is vezethet.

A víz útja először lefelé tart egészen addig, míg el nem éri a vízzel teljesen telített zónát. Ennek a zónának a felszínét nevezzük karsztvíz tükörnek, magasságát pedig karsztvízszintnek. A karsztvíz tükrének magassága attól függ, hogy a karsztból végül elfolyó víz milyen magasságban csapolódik le. A lecsapolás források, vagy elszivárgás útján történik. Mivel a folyamat nagyon lassú, a víz áramlási sebessége sokszor nem éri el az évi egy métert sem, ezért a felszínről történő utánpótlás helyén a karsztvízszint magasabban áll, mint a lecsapolódás helyéhez közeledve.

A karsztvízszint alatt lehetnek olyan kőzettestek, melyek vízzáróak, mint pl. az agyagok, márgák. Ezeket a víz körbefogja, belsejükbe nem hatol, csak töréseiken áramolhat át.

A Naszály-hegy tömegének nagy részét a karsztosodásra kiválóan alkalmas, triász időszaki dachsteini mészkő alkotja. A naszályi karszt kis területű, lecsapolódásának bázisa a Duna-völgy. A hegy belsejében a karsztvíztükör tengerszint feletti magassága átlag 130 m, ami évszakoktól, klímától függő ingadozásokat mutat.

A hegy központi tömegét alkotó mészkő, a csúcstól távolodva, vetőzónák mentén egyre lejjebb süllyedt. A vízvezetésre alkalmas kőzetek olyan mélyre kerültek, hogy az elvben lehetséges karsztvíztükör alatt találhatók. A felettük elhelyezkedő eocén időszaki agyagok, széntelepes képződmények, márgák nem jó vízvezetők, ezért a karsztvíz csak a törészónákon keresztül hatol beléjük. A bányászat a vízzáró kőzettömegben hoz létre olyan üregeket, amik a lehetséges karsztvízszint alatt helyezkednek el. Ha a művelés során elérnek egy vízjárta törészónát akkor azon keresztül - mint a közlekedő edények esetében - elkezd feltöltődni a bányaüreg. Kisebb vízvezető képességű repedéshálózatok esetében a befolyó víz elvezethető szivattyúzással.

1907-ben emberáldozat nélkül öntötte el a bányajáratokat a víz, valószínűleg egy tágabb törésrendszeren keresztül. 1931-ben lehet, hogy más történt. A leírások alapján olyan hevesen és nagy mennyiségben áramlott be a víz a bányába, ami arra utal, hogy egy nagy, vízzel telített üreg - lehet, hogy egy régi tárna - falát ütötték át.

Nemrégiben hallottam egy falusi legendát arról, hogy "vigyázni kell a bányával, mert a benne lévő víz a településre ömölhet"! Csak, hogy mindenki megnyugodjon, a bányában a víz magassága a karsztvíztükör lehetséges magasságán áll, ez pedig kb. 30 méterrel van mélyebben, mint a település legmélyebben lévő házai. Azt már csak további nyugtatónak írom le, hogy több száz méter vízzáró kőzettest is elválasztja a falutól a karsztvizet vezető rétegeket.

1952-ben a Borsodban található Szuhakálló bányájában történt vízbetörés. Akkor óriási akarattal és szerencsével megmentették 17 bányász életét, de sajnos hárman életüket vesztették. Fábri Zoltán erről forgatta 1954-ben "Életjel" című filmjét. Aki tud elérési utat a film beszerzéséhez kérem jelentkezzen!

Alkalmazottak 1921-31. között

Hártó László segítségével hozzájutottam ahhoz a névsorhoz, amit Jakus Lajos közölt rövid bányatörténeti írása (Jakus 1970) végén. Ő is kiemeli, hogy a névsor nem teljes, csak az általa fellelt dokumentumokon alapszik. Ha kíváncsi a névsorra akkor lapozzon a menüben található "Személyek" oldalra. Ha észrevétele, kiegészítése, vagy valamely személlyel kapcsolatos információja van, kérem keressen meg!

pzs.vac@gmail.com - Pataki Zsolt