Pillanatkép világháború előtt

Vizer Vilmos

Hol tartott a kosdi szénbánya 1914 nyarán, egy hónappal a Ferencz Ferdinánd elleni merénylet előtt? A kosdi szénbánya 1907-es, emberi áldozatot nem követelő vízbetörése után évek teltek el a művelés újraindulásáig. A bánya továbbélését biztosító megoldás eredményeiről adott képet Vizer Vilmos 1914. május 12-i látogatásáról 30-án keltezett jelentése.

A kor bányatársaságai folyamatosan követték egymás tevékenységét, a már említett Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. mellett a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. is készíttetett jelentéseket. Ez utóbbi bányászati igazgatója volt 1914-ben Vizer Vilmos, akinek köszönhetően fennmaradt számos, egyébként feledésre ítélt részlete a kosdi szénbánya működésének.

A jelentés részletesen taglalja az egyes bányamezők helyzetét és a művelés lehetőségeit. Az írás alapján a következő kép alakítható ki:

A kosdi bányamező centruma 1914 májusában

A bal oldali térképrészlet alján található az aknaépület, illetve az akna, melyből a térképrészlet alsó és középső részén, az "F" betűvel jelzett mezőben rövidebb bányavágatok indulnak. Ezek a vágatok kerültek elöntésre az 1907-es vízbetörés során. Mivel víztelenítésük nem volt gazdaságosan kivitelezhető, ezért olyan módját kellett találni a bányászkodásnak, ami a közvetlen vízveszélyt jelentősen csökkenti.

Feltételezték, hogy a Naszály irányába haladva, ÉNy felé a széntelep magasabb szinten, a víz felett található. E bányamező feltárása céljából létesült a vízveszélyes szint felett, az aknától átlósan ÉNy-i irányban haladó főkeresztvágat. "... ez a keresztvágat eredménytelenül állott meg meddőben, mert a telepet, melynek felemelkedését várták, nem sikerült keresztezni."

A keresztvágat felső harmadánál kilép belőle egy vele párhuzamosan, ÉNy felé tartó ereszke, mely 13 m-el mélyebb szintre vezet. Ezzel a lejtős vágattal érték el a széntelepet. Ebből indultak ki nyugat, észak és kelet felé hosszabb feltáró vágatok. A vágatok által harántolt mezőrészekben az átlagos telepvastagság kb. 80 cm volt, de a szén számos helyen kiékelődött, vagy eltűnt. A feltáróvágatok végei mind meddőkőzetben álltak. 

A kosdi bánya művelésének elvi vázlata az 1914-es leírás alapján

Mivel a művelés a vízveszélyes szint alatt folyt, ezért néhány helyen a töréseken beáramló víz miatt szivattyúzásra kényszerültek. A víz mennyisége azonban kezelhető volt, az eltávolításra kerülő vizet nem emelték a felszínre, csak az akna aljába (aknazsomp) vezették.

Vizer szerint a feltárt területen remélhető szénvagyon csak pár (4-5) évre elegendő, ugyanakkor a mező főként kelet felé bővíthető és még jelentős készletek tárhatók fel. Ugyanakkor az is csak kis mértékű, napi 8-10 vagon szén kitermelését teszi lehetővé. A termelés költségeit várhatóan növeli, ha a művelés előrehaladása miatt a bányahatóság egy második, szellőztető akna létesítését írja elő.

A széntelep hátránya, hogy elég vékony, számos édesvizi mészkő betelepülést tartalmaz és helyenként kiékelődik. Előnyének mondható, hogy mivel a telep fedőkőzete állékony, ezért támaszra, ácsolatra alig kell költeni.

A bánya aktuális létszáma alacsony, mindössze egy adminisztrátor, 1 főaknász, 1 gépész, 1 fűtő, 1 kovács, 13 vájár, 9 csillés és 2-3 segédmunkás, illetve napszámos dolgozik. Leírásából az tűnik ki, hogy a vállalkozás helyzete ingatag, nem tudni, hogy érdemes-e belevágni fejlesztésekbe, az aktuális állapotok között azonban csak pár éves működés szavatolható.

A háború kitörése hamarabb adta meg a választ Vizer kérdéseire, mint bárki gondolta volna. A vállalat irányítása, a tulajdonosi kör ellenséges országhoz tartozása miatt ellehetetlenült, s így a működés évekre leállt.