Alkalmazottak 1921-31. között

Hártó László segítségével hozzájutottam ahhoz a névsorhoz, amit Jakus Lajos közölt rövid bányatörténeti írása (Jakus 1970) végén. Ő is kiemeli, hogy a névsor nem teljes, csak az általa fellelt dokumentumokon alapszik. Ha kíváncsi a névsorra akkor lapozzon a menüben található "Személyek" oldalra. Ha észrevétele, kiegészítése, vagy valamely személlyel kapcsolatos információja van, kérem keressen meg!

pzs.vac@gmail.com - Pataki Zsolt

Hártó János aknász

Hártó János (1904-1990)

Hártó János aknász 1930-ból, a kosdi aknaajtóból néz ránk. Áll a kép közepén, tartásában büszkeség, mögötte az akna, amit nap mint nap százszor nyit és zár, csillét gurít, terhet cipel. Keze szénporos, dehát ez nem irodai munka.

Nagy öröm ért! Megkeresett az első önkéntes érdeklődő, aki a kutatást értékes információkkal tudja segíteni. Hártó László, az egykori aknász fia, aki eljuttatott hozzám két családi képet is. Az előbb leírtat és egy másikat, amelyiken apja a háttérben, az aknarács előtt áll, előtte, körülötte a bánya vezetése, irodistái és más bányászok. Az arcokat nem tudjuk teljes bizonyossággal a nevekhez kötni, így csak felsorolom, hogy az adott időszakban kik alkották az üzem vezetését:

• Brössler Ernő igazgató, kereskedelmi képviselő,
• az irodakisasszony,
• 1929-ben távozott Országh János bányamérnök akit Schwetz József követett a státuszban,
• valamint Neuhaus pénztáros.

Ha bárkinek tudomása van a képen látható személyek azonosságáról, kérem jelentkezzen!

Új fuvarosok: Váczi Sodronypálya Rt.

Hihetnénk, a bányánál is kevesebb nyoma maradt a szén szállítására létesült sodronypályának. Pedig vannak információk, csak nyomozni kell! 

Már a korábban említett, 1900-as Lehoczky-féle tervezet is számba vette a szállítási lehetőségeket a váci vasútállomásig. Egy szénvasúti pálya építését nem tekintette reálisnak, a sodronypályát  nem említette, s így a közúti fuvarozást  maradt figyelembe vehető a kereskedelmi árak becslése során. A kosdi szén mázsánkénti, vasútállomási ára a következő tételekből adódott össze:

• közvetlen termelési költségek  0.30 korona
• fizetendő terrágium a Püspökségnek  0.04 korona
• szállítási költség Kosd-Vác 0.36 korona
• tiszta nyereség 0.90 korona
• összesen : 1.60 korona / mázsa

A pálya építése idejére a Váci Hírlap ellentmondásos adatokat közöl a szén fuvarozási díjairól. Előbb 2300-3000 (január 6.), majd 6000 koronában (május 25.) adja meg a szekeresek mázsánkénti díját. Talán utóbbi tűnik reálisnak annak fényében, hogy a bányában átvett szén ára 1923. végén közel 6400 korona volt, s a májusi írás a sodronypálya beindulása esetére a szállítási költség 4800 koronára csökkenéséről ír. Mindenesetre a kosdi és váci fuvarosok jelentős bevételi forrásuktól estek el, hiszen az előző évek a termelés jelentős felfutását eredményezték.

A bánya és a sodronypálya a 20-as évek végén

A huszas évek elején, a bánya modernizálása és termelésének növelése során merült fel a sodronypálya létesítésének szándéka. Mivel a vasútig történő szállítás költsége nagyjából megegyezett a közvetlen termelési költségekkel, ezért megfelelően nagy anyagmennyiség mellett már nyereséges vállalkozást lehetett erre építeni. A bánya maga nem termelt annyi hasznot, amiből fel lehetett volna építeni a sodronypályát, így egy önálló részvénytársaság jött létre a pálya építésére és üzemeltetésére. 

"Alaptőkéje 10 millió K, mely 10 000 db. 1000 K. n. é. részvényre oszlik. Az igazgatóság tagjai: Block Henry, dr. Gárdonyi Pál, de Grailly János, Kotányi Zsigmond, Soisi Xavér, Nathanson Thadée, dr. Oberschall Viktor, Tószegi Richárd és dr. Tószeghi István." Írja a Váci Hírlap 1924. február 10-i száma, majd ezzel folytatja: "Ebből látható, hogy a kik abban reménykedtek, hogy a kosdi szén olcsóbb lesz ha a drótpálya elkészül, csalódtak. Csak a fuvarosok változnak: Eddig váci és kosdi kisgazdák szállitottak, most nagyságos és méltóságos urak részvénytársaság cím alatt."

A nagyságos urak között néhány akkoriban közismert nevet is találunk.

• Algyői Kotányi Zsigmond a Magyar Királyi Államvasutak igazgatója és helyettes elnöke
• Oberschall Viktor főfelügyelő, az állami szénbányák központi igazgatóságának főnökhelyettese
• Tószegi (Freund) Richárd sör- és élelmiszergyáros, bankár

Láthatóan gondosan ügyeltek az igazgatótanács tagjainak megválogatása során, hogy megfelelő pozíciójú emberek segíthessék a vállalkozás termelési és szállítási kapcsolatait. Ugyanakkor a francia tulajdonosok képviseletére is voltak személyek a tanácsban.

A tervezett pálya nyílegyenesen kötötte össze a szénbányát a váci vasútállomással. Hossza 5435 m volt és 56 oszlop tartotta. Az építmény technikai jellemzőire és az építés során történt tanulságos eseményekre később még visszatérek.

"Loucheur az út"

Louis Loucheur - aki, mint korábban már leíratott, a kosdi bányatársaság tulajdonosi tanácsát vezette - nem "kispályás" szereplője volt az európai politikának. Szerepe és tevékenységének megértése lassan fejthető meg, s egymásnak ellentmondónak látszó részletek alakítják a képet. Most három magyar vonatkozású idézettel szeretném bővíteni a palettát.

Az első Haraszti Sándor 1929 októberi cikke az erősen balos beállítottságú Korunk-ban:

"Briand messiás-programja: Páneurópa mögött Loucheur áll, a francia nagyipar. Ennek a nagyiparnak, amely már döntött határokat (a német-francia-lengyel vas és acélkartell) igen kellemetlen az a sok határ, amit a piacok elé vonnak a kisebb országok Európában. S szabad utat akar, bebocsájtást, — szabadversenyt az egész kontinensen. A páneurópás jólét-program csupán csalétek, a tömegek léprecsalása, amelyek könnyen tévesztik össze Páneurópát a boldogság országával. Ami a lényeg, azt eltakarják a színes Briand-frázisok: a lényeg a francia nagyipar piacszerzése. ... Páneurópa az első állomás efelé. S Briand az apostol, aki vezet. Loucheur meg az út: a kapitalizmus útja."

Loucheur 1926 márciusában (Bundesarchiv)

A Páneurópai eszme az első világháború utáni Európa utópikus egyesülési álma volt, sok hit, sok beszéd és érdek. Előtanulmány napjainkhoz. Mindenki megtalálhatta benne a saját koncepcióját és prekoncepcióját.

Aztán 1925. szeptember 22-én a Budapesti Rendőr Főkapitányság letartóztatta az illegalitásban lévő kommunista mozgalom újjászervezésére nem sokkal korábban Magyarországra érkezett Rákosi Mátyást. Seres Attila doktori disszertációjából tudhatjuk, hogy a statáriális eljárás alá vont kommunista vezető érdekében a szovjet külügy is lépéseket tett. Egy októberi politbüró jegyzőkönyv utal arra, hogy a párizsi szovjet követség Loucheur befolyását is segítségül kérte Rákosi megmentése érdekében:

„Olyan híreket kaptunk, hogy Loucheur befolyásolhatta volna Horthyt Rákosi és társai életének megmentése érdekében." 

Ez aztán megjelenik a magyar nagykövet jelentésében is, miszerint a francia politikus végezetül leszögezte: „életfogytiglani fegyházat vagy halálos ítélet kegyelmi megváltoztatását nem bánnák, csak a kivégzést perhorreszkálják."

Ebből is látszik, hogy a kapitalizmus útjai kifürkészhetetlenek...

Végül a Zalai Közlöny 1930. április 1-i cikke a világháborús területcserék következtében károsodott földtulajdonosok (főként magyarok) jóvátételezéséről folyó tárgyalásokról:

"Bethlen István gróf miniszterelnök napok óta megbeszéléseket folytat a különböző államok képviselőivel. Diplomáciai körök magyar szempontból kedvezőnek ítélik, hogy Loucheur vezeti továbbra is a tárgyalásokat, mert a hágai keleti tárgyalásokon mindvégig ő elnökölt, teljesen ismeri az anyagot és a hágai megegyezés minden részletéről tájékozva van."

A múlt csak foltokban látszik, bár igazából a jelen is... Louis Loucheur életének mozaikjai is hozzátesznek tán valamit ahhoz a megértési folyamathoz, ami egy kis bánya nagy történetét próbálja összerakni.

Az iskola fűtése

Nemrég jutottam hozzá Szomszéd András Kosd című könyvéhez. Természetesen első dolgom az volt, hogy a település és a szénbánya kapcsolatait keressem. Az egyik fejezet a római katolikus iskolaszék működésének dokumentumait idézi, s egy 1924. novemberi jegyzőkönyvet idéz:

"az elnök előterjeszti az iskola fűtését, mint fontos dolgot, s kéri az iskolaszéket, hozzon érdemleges határozatot a fűtőanyag beszerzésére vonatkozólag, hogy fát hozzon minden tanuló vagy vegyen fát az iskolaszék a hitközség terhére. Az iskolaszék elhatározza, hogy a meglevő fát felvágatja, és kér a bányától szenet a fűtésre, amennyiben nem kap, úgy fát fog venni."

Ebben az évben 129.932 mázsa szenet termelt a bánya, ami közel harmadával kevesebb volt az előző évinél, s Jakus szerint ettől az évtől folyamatosan veszteséges volt működése. Ugyan alig több, mint egy hónapja indult el a váci állomásra vezető, szénszállító sodronypálya működése, de ez alig csökkentette a szállítási költségeket. Az iskolaszéki jegyzőkönyv feltételes módja tehát jelezheti a viszony nem túlzott melegségét, de utalhat a bánya gyenge anyagi helyzetére is.

A jegyzőkönyvek egyébként érdekes történetet mesélnek el Banoss Gyula kántortanító viszályáról a gyülekezettel, elcsapásáról, majd visszahelyezéséről. Banoss a jegyzőkönyvek tanúsága szerint egy alkalommal a gyónásról adomázott a jelenlévő reformátusoknak, mely miatt a gyűlekezet mélyen megsértődött és elcsapatta. Banosst az egyházmegyei főhatóság helyezte vissza állásába, de 1921-ben elhunyt. Az iratok Banoss tevékenységét az 1891/92-es tanévig vezetik vissza, s bár 1909-ben tüdőbeteg lett, de később felgyógyult, s a világháborúban többször is megsebesült.

A múlt héten kint jártam a kosdi temetőben. Nem emlékeztem a névre, véletlenül akadtam a sírkeresztre. Két Banoss Gyula neve szerepelt rajta, összetéveszthetetlenül. Az apa tüdőbetegségébe halhatott bele 1912-ben, s a sebesüléseket szerző honvédtiszt fia volt a helyére lépő kántortanító, ki a gyülekezettel összeveszett, s fiatalon távozott. A jegyzőkönyvekben már összemosódott a két név.

Idősebb és ifjabb Banoss Gyula katolikus kántortanítók közös sírkeresztje a kosdi temetőben

Pillanatkép világháború előtt

Vizer Vilmos

Hol tartott a kosdi szénbánya 1914 nyarán, egy hónappal a Ferencz Ferdinánd elleni merénylet előtt? A kosdi szénbánya 1907-es, emberi áldozatot nem követelő vízbetörése után évek teltek el a művelés újraindulásáig. A bánya továbbélését biztosító megoldás eredményeiről adott képet Vizer Vilmos 1914. május 12-i látogatásáról 30-án keltezett jelentése.

A kor bányatársaságai folyamatosan követték egymás tevékenységét, a már említett Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. mellett a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. is készíttetett jelentéseket. Ez utóbbi bányászati igazgatója volt 1914-ben Vizer Vilmos, akinek köszönhetően fennmaradt számos, egyébként feledésre ítélt részlete a kosdi szénbánya működésének.

A jelentés részletesen taglalja az egyes bányamezők helyzetét és a művelés lehetőségeit. Az írás alapján a következő kép alakítható ki:

A kosdi bányamező centruma 1914 májusában

A bal oldali térképrészlet alján található az aknaépület, illetve az akna, melyből a térképrészlet alsó és középső részén, az "F" betűvel jelzett mezőben rövidebb bányavágatok indulnak. Ezek a vágatok kerültek elöntésre az 1907-es vízbetörés során. Mivel víztelenítésük nem volt gazdaságosan kivitelezhető, ezért olyan módját kellett találni a bányászkodásnak, ami a közvetlen vízveszélyt jelentősen csökkenti.

Feltételezték, hogy a Naszály irányába haladva, ÉNy felé a széntelep magasabb szinten, a víz felett található. E bányamező feltárása céljából létesült a vízveszélyes szint felett, az aknától átlósan ÉNy-i irányban haladó főkeresztvágat. "... ez a keresztvágat eredménytelenül állott meg meddőben, mert a telepet, melynek felemelkedését várták, nem sikerült keresztezni."

A keresztvágat felső harmadánál kilép belőle egy vele párhuzamosan, ÉNy felé tartó ereszke, mely 13 m-el mélyebb szintre vezet. Ezzel a lejtős vágattal érték el a széntelepet. Ebből indultak ki nyugat, észak és kelet felé hosszabb feltáró vágatok. A vágatok által harántolt mezőrészekben az átlagos telepvastagság kb. 80 cm volt, de a szén számos helyen kiékelődött, vagy eltűnt. A feltáróvágatok végei mind meddőkőzetben álltak. 

A kosdi bánya művelésének elvi vázlata az 1914-es leírás alapján

Mivel a művelés a vízveszélyes szint alatt folyt, ezért néhány helyen a töréseken beáramló víz miatt szivattyúzásra kényszerültek. A víz mennyisége azonban kezelhető volt, az eltávolításra kerülő vizet nem emelték a felszínre, csak az akna aljába (aknazsomp) vezették.

Vizer szerint a feltárt területen remélhető szénvagyon csak pár (4-5) évre elegendő, ugyanakkor a mező főként kelet felé bővíthető és még jelentős készletek tárhatók fel. Ugyanakkor az is csak kis mértékű, napi 8-10 vagon szén kitermelését teszi lehetővé. A termelés költségeit várhatóan növeli, ha a művelés előrehaladása miatt a bányahatóság egy második, szellőztető akna létesítését írja elő.

A széntelep hátránya, hogy elég vékony, számos édesvizi mészkő betelepülést tartalmaz és helyenként kiékelődik. Előnyének mondható, hogy mivel a telep fedőkőzete állékony, ezért támaszra, ácsolatra alig kell költeni.

A bánya aktuális létszáma alacsony, mindössze egy adminisztrátor, 1 főaknász, 1 gépész, 1 fűtő, 1 kovács, 13 vájár, 9 csillés és 2-3 segédmunkás, illetve napszámos dolgozik. Leírásából az tűnik ki, hogy a vállalkozás helyzete ingatag, nem tudni, hogy érdemes-e belevágni fejlesztésekbe, az aktuális állapotok között azonban csak pár éves működés szavatolható.

A háború kitörése hamarabb adta meg a választ Vizer kérdéseire, mint bárki gondolta volna. A vállalat irányítása, a tulajdonosi kör ellenséges országhoz tartozása miatt ellehetetlenült, s így a működés évekre leállt.