2010. december 25., szombat

Bányászokról és bérekről

Salgótarjáni bányászok (régi képeslap)
"Nem kis feladatot ró a bányamérnökre a munkásság bányásszá nevelése. Mert nálunk munkástörzsről szó sincs. Mi nem gyermekkorától neveljük a nemzedéket bányásszá, hanem az eke mellől visszük a mélységbe. Bányászatunk vándorbányászat; egy-egy községben, egy-egy vidéken csak egy-két évtizeden át folyik. Munkásaink többségét a környék földmíves népe szolgáltatja, ki ha készen van a mezei munkával, beáll bányásznak. Ha a bányászat egy vidéken megszűnt, az a műkedvelő bányász nem vándorol tovább az aknával, mert annak egy kis háza, földje van otthon; tehát az új területen új munkásanyag nevelése vár az üzemvezetőre." - olvasható Gerő Nándor salgótarjáni bányaigazgatónak a Bányászati és Kohászati lapban 1910. november végén megjelent társulati előadása szövegében. Pedig Salgótarján és környéke az 1900-as évek fordulóján már több évtizedes bányászati múlttal rendelkezett, és jóval nagyobb távlatokkal, mint amit Kosd környékén remélni lehetett.
 
De mennyire összecsengenek a fenti sorok a Váci Hírlap 1931. október 4-i beszámolójával is:
"A bányamunkások egy része nem dolgozik egész évben lent a bányában. Hacsak mód van rá, elkerülik. Így van ez Kosdon is. Tavasszal, amikor a mezei munkák megkezdődnek, mindegyik igyekszik mezei munkába állni, s itt dolgoznak késő őszig. Ilyenkor, amikor már többen kezdenek bányamunkára jelentkezni, mindenki otthagyja a mezei munkát, s igyekszik munkát kapni a bányában, nehogy télre kereset nélkül maradjon."

1 osztrák császári korona
(wikipedia.hu)
A Lehoczky Dezső által 1900. októberében szerzett szénkutatási jogokat taglaló közlemény egyik melléklete szerint 1 mázsa szén kitermelésének fajlagos költsége 0,30 Korona (K), melyből 0,09 K-t tesznek ki a felszínre hozatal bérköltségei. Ugyanekkor a kitermelés, a bérlet (0,04 K a Püspökségnek fizetendő terrágium) és a váci vasútállomásig történő szállítás összes becsült költsége 0,70 K, míg a váci állomáson elérhető eladási ár 1,6 K volt.
1909-ben egy nógrádi bányász átlag 12 mázsa szenet hozott a felszínre műszakonként. A kosdi aknát alacsonyabb átlaghozamra tervezték már a kezdeteken, ugyanakkor hosszabb munkaidővel számolhattak, mint 1907. után, a 8 órás műszak bevezetésével. Így műszakonként reálisnak tűnő feltételezés, hogy 1-1,5 K tervezett bérköltséget kalkuláltak a koncesszió kiadásakor.

Ugyanezen évben a statisztikai összesítés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén az átlagos, ellátás nélküli, férfi napszám költségét nyáron 208, míg télen 108 fillérre teszi. Tehát nem véletlen, hogy a bányamunkások a veszélyes földalatti munka helyett, ha csak lehetett inkább a mezőgazdasági napszámot választották. Mindezt tovább terhelték a bánya rendszeresen visszatérő fizetési gondjai is.

"A munkásbérkifizetés örökösen üzemi rázkódtatással járt és sokszor csak a munkások agressiv fellépésére került kifizetésre, a terminus után jó néhány hét múlva." -írta Országh János elbocsátott kosdi bányamérnök a püspöki jószágkormányzónak 1931. elején írt levelében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése